Őrség, Ottó atya temetése 2017.12.20

2017-12-21 08:00:06


Vannak emberek akiket szeretnek, vannak emberek akiket meg tisztelnek. Az viszont meglehetősen ritka, hogy valaki szeretetre méltó legyen és egy időben és egy személyben tiszteletnek örvendjen. Egy ilyen embert temettünk tegnap. Elbúcsúztattuk Ottót, a papot... a barátunkat. Sokan gondolhatták ugyanígy, hogy  a barátom volt, hogy a bizalmába fogadott. Az Ő példáján látszik igazán , hogy a szeretet korlátlanul osztható anélkül, hogy kevesebb maradna. Tágra nyitotta a kapukat ha Istent keresed már meg is találtad jegyében és sokan lépték át a templom küszöbét az Ő szavára. 


Népszerű volt, mondanánk felületesen, de ez így nem pontos. Őt szerették, mert jó ember volt. Népszerűnek lehet lenni ideig-óráig konfliktus kerüléssel, elvtelen kompromisszumokkal. Ő azonban mindig tudta, hogy hova kell leverni a cöveket teológiai, erkölcsi és közéleti kérdésekben egyaránt. 


A jó nem azért jó mert azt mondja magáról, még attól sem hogy mások mondják rá. A jót érzed , ha közelében vagy. Belőle áradt a jóság, mindenkinek: gyermeknek, felnőttnek, helybélinek és vendégnek a saját hullámhosszán sugárzott. Ezért értették olyan sokan.


Szerves része lett az Őrségnek, karakterének egyik elemévé vált. Úgy tartozott hozzá, mint szerek a tájhoz, az emeletes kástu a Pityerszerhez, harmatfű az erdőhöz...Hiányozni fog! Nyugodjék békében!

V. Németh Zsolt