Viszák, Élő Emlékezet Nap 2017.06.09. 16:00

2017-06-12 08:00:31


A pajtának nincs ablaka, de csodák laknak benne - Tízéves a viszáki pajtaszínház

2017. június 12.

VISZÁK - Tízéves a pajtaszínház, Szarvas József színművész álma és valósága, második élete. Különleges estével köszöntötte közönségét a színház szombaton.

Zongoraszó, kiállítások és sok-sok barát helyből és messziről: így ünnepelt a tízéves viszáki pajtaszínház. Meg névadóval. KAPSZ, Kaszás Attila Pajta Színház lett a viszáki. A bejáratnál ott a mázas tányér: rajta Szarvas pajta. És a dátum: 2007. Szarvas József színművész (az előzményeket nem számolva) azóta éli második életét a kis őrségi faluban.

És nem csak él, éltet is. Hagyományt, művészetet, kultúrát és közösséget. S nem nagy szavakra kell gondolni: baráti összejövetelekre, sokrétű előadásokra. Meg mozgalmas kiállításokra. Évről évre azokkal telik meg a pajta, a galéria, az udvar meg a környék. Idén is különleges kavalkád lett: hozott verset a polgármester, színdarabot a kékcseiek, Széchényi Imre egy polkája is felcsendült. Fotósorozatok emlékeztetnek minden pajtaszínházi évre.

Majdnem disznóvágással kezdődött az este a viszáki pajtaszínházban: Kékcséről jött színjátszó csapat mutatott be komédiát. Telt ház előtt játszottak a már visszatérő vendégek, aztán Kassai István, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész is, aki Széchényi Imre egy polkáját hozta, amely II. Miklós cár koronázásán hangzott el.


Ezúttal nemcsak azért volt különleges az este, mert válogatott művészeti csemegéket hallhattak és láthattak a vendégek, hanem mert tízéves lett a pajtaszínház. Pontosabban az este végére KAPSZ, Kaszás Attila Pajta Színház. Anekdotákkal összegezte, idézte fel az elmúlt tíz évet a házigazda, Szarvas József színművész.

Volt egyszer egy nagyszerű színész és barát, Kaszás Attila. Szlovákiában, a felvidéki Zsigárdon nagyapai örökségét adta a közösségnek, közösségi házat hoztak létre belőle. Ahogy Szarvas József fogalmazott: a munkát elvégezte 2007 márciusában bekövetkezett tragikus haláláig. Eközben a világ másik végén, a Vas megyei Viszákon egy pajtát vásárolt Szarvas József.

Forgott köztük a szó: közösségteremtésről, programokról. Abban biztos volt a viszáki pajtatulajdonos, hogy nem fogja elbontani az építményt, nem nyúl bele egy örökségbe. Bárhogy is, az 1999-ben megvásárolt területet rendben kellett tartani. Füvet nyírni járt Viszákra sokáig - idézte fel a jubileumi estén. Mesélt az első kaszálásról. Hiszen kaszája sem volt. De hátha maradt a pajtában És maradt. Aztán a kitartó pestinek akadt segítsége: pár év után a szomszéd felajánlotta, nyírja a füvet rendszeresen.


De mit csináljon addig a gazda? Belakja a pajtát. Mivel? Elgondolta, gyüttmentként a hagyományőrzés lesz a dolga. A célja nem változott az elmúlt tíz évben és vallja továbbra is: egy közösséget a kultúrán keresztül lehet megerősíteni. A kultúra pedig sokrétű. És nem csak a kiállításokra, koncertekre, színi előadásokra kell gondolni, hanem a helyi, népi hagyomány kultúrájára is. Mint az őshonos gyümölcsöké: a viszáki volt az első tündérkert, emlékeztetett Szarvas József.

Te tudod, hogy mi a pajta? Nincsen sehol ablak rajta - ezek az első sorai a versnek, amit Avas József, Viszák polgármestere hozott az ünneplőknek. Ez a pajta is ilyen: ablaktalan. De közben száz kitekintést (és betekintést) enged. Csoda lakik benne: közösségteremtő kultúra. Műveld a csodát, ne magyarázd - idézte Nagy Lászlót Lezsák Sándor, a Lakiteleki Népfőiskola alapítója. Azt mondta, sokféle csoda van, az egyik ilyen Szarvas József második élete, a viszáki munka, amelyben benne van Kaszás Attila is.

Könyvnek álcázott pálinkával köszöntötte a tízéves pajtaszínházat és a napokban születésnapos Szarvas Józsefet. Az ünnepre külön busz hozta a művészeket Budapestről és nagyszabású összegzés került a falakra fotók formájában. Simon Attila 2007 óta minden évet egy sokképes tablón összegzett, a kiállítás még látható. Szarvas József így invitál: Simon Attila nem leleplez, nem tudósít, felmutat és emlékeztet. Van is mire: tíz gazdag és dolgos viszáki pajtaszínházi évre.


V. Németh Zsolt államtitkár, országgyűlési képviselő is részt vett az eseményen, ahol beszédében elmondta, hogy a 10 éve állított viszáki emlékfa is a helyi közösség múltját őrzi: a kitelepítettekre emlékeztet, az ő tragédiájukat eleveníti fel. Azóta segít a közösségnek, hogy megtörténhessen a sokáig tabusított múlt feldolgozása, hogy az itt lakók elmondhassák azokat a történeteket, melyek fájdalmasak ugyan, de a jövő okulására szolgálnak. Az államtitkár sorait így zárta /ahogy a költő mondja/ Aki a jövőben akar olvasni, annak a múltban kell lapozgatnia.

Forrás: vaol.hu, Bakos Ágnes

Fotó: vaol.hu, Szendi Péter és FM