Körmend, Adventi gyertyagyújtás 2016.12.10 16:30

2016-12-12 11:00:37


Adventi gyertyagyújtás

Körmend

2016.12.10

V. Németh Zsolt elfogadta a körmendiek felkérését a harmadik adventi gyertya meggyújtására, melynek alkalmából az államtitkár, és mint a térség országgyűlési képviselője ünnepi beszéddel is készült.

 

A résztvevő közönséget így szólította: Közeledik a karácsony. Lassan búcsúzunk 2016-tól. Ilyenkor ragyognak a kirakatok, ahogyan a Rába partja, az Őrség kapuja is. A koszorúkon égnek az örvendezés gyertyái. Milyen finom is a gyertyák krémje, az ünnep süteménye!

De ami kívül ég, azt belül is meg kell gyújtani. Ma a harmadik lánghoz érünk: a sötétségben láthatóvá és látóvá is válhatunk. Ézsaiás próféta azt ígéri: A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Talán ránk, magyarokra is gondolt.


Látjuk: korán esteledik. De a sötét nem jöhet be. A sötét kint marad. Kis közösségek kapaszkodnak ilyenkor össze, válnak nagyobb közösséggé. Nemcsak a körmendieknek ég most a szeretet útmutató fénye, hanem a világ összes keresztény közössége számára. Ez a négy hetes szent idő a karácsonyra való lelki felkészülés időszaka.

 

Csendesség ideje van. Várjuk az Úr eljövetelét. Erre emlékezünk. Befelé figyelünk. Holnap Advent harmadik vasárnapja virrad. Az Ezüstvasárnap. Nevezik örömvasárnapnak is: kiemelkedik a többi közül, hiszen ádvent második felének kezdetét jelzi, a növekvő fényt. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. 

 

Valaki adventi naptárt készít, minden papírablak mögé elrejt egy csokoládét vagy cukorkát a gyerekeknek. Valaki koszorút fon, valaki régi gregoriánokat énekel.

Ilyenkor felmerül: Vajon készen állok az ünnepre? Kitakarítottam szobám minden sarkát? Megírtam-e szeretteimnek jókívánságokkal teli képeslapjaimat? Felkészültem-e kellőképpen a karácsonyi szolgálatra? Szaporítottam a jót?

 

Egy Márai Sándor-idézettel búcsúzott a képviselőNéha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja.

Minél többet adunk, annál több marad nekünk. 

Forrás: FM