XXVI. Selmeci Diáknapok (2016, Bodajk)

2016. április 28.

V. Németh Zsolt államtitkár, országgyűlési képviselő részt vett a XXVI. Selmeci Diáknapokon Bodajkon, ahol 17:00-kor kezdődött a hivatalos megnyitó. A meghívottak: V. Németh Zsolt, Cser-Palkovics András, Mészáros Attila, Zerényi Zoltán. A három napos rendezvényen volt borkóstoló, részt vehettek Székesfehérvári történelmi belváros bemutatásán, múzeum látogatáson, túrázhattak Bodajkon a Gaja patak völgyében, Cantus, Tarokk és Hagyománytörténeti, ügyességi vetélkedő, Pipa versenyen mérettethették meg magukat, Hagyományőrző és szakmai előadásokat hallgathattak. A komoly programokon kívül, vidám hangulatú Szakestélyen és SDN bálon vehettek részt.

A legenda szerint a korabeli Magyarország hármas lakat alatt volt, amelyeket fel kellet nyitni, hogy az ország igazi európai nagyhatalommá válhasson. Az egyik lakat rézből, a másik ezüstből, a harmadik pedig aranyból készült. Az elsőhöz a rézkulcsot Besztercebánya, a másodikhoz az ezüstkulcsot Selmecbánya, míg az aranykulcsot Körmöcbánya adta.

Nem véletlen tehát, hogy Selmecbányán már 1735-ben egy bányászati-kohászati tanintézetet hoztak létre, amely Bányászati és Erdészeti Főiskola néven 1918 december 14-ig működött a városban, mindvégig a kor legmagasabb oktatási színvonalát képviselve. Szellemiségét, amely 2014 óta az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségének része is, Sopronban, Miskolcon, Dunaújvárosban és Székesfehérváron működő egyetemek viszik tovább.

Azonban az oktatás régi múltja mellett a négy város diákjait még a maga nemében egyedülálló diákhagyomány is összetartja, amely több, mint 250 éve gyakorlatilag változatlan formában él tovább. Az összefoglaló néven Selmeci Diákhagyományként emlegetett szokások a szakma és az idősek tiszteletét, életre szóló barátságokat, élményeket, rendezvényeket tartalmaznak, melynek ápolása évfolyamról évfolyamra, minden külső hatástól mentesen öröklődik tovább.   

A hagyományőrzés Székesfehérváron

1919 tavaszán, a Selmecbányán félbeszakadt bányász-kohász-erdész szakképzés Sopronban indult újra. Innen, az aktuális gazdasági és politikai igényeknek megfelelve Miskolcra, Dunaújvárosra és Székesfehérvárra kerültek egyes képzések.

Székesfehérváron az 1962-ben létrejött Felsőfokú Földmérési Technikumból lett 1972-ben a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kara, amely jelenleg az Óbudai Egyetem részeként működik. Bár története során mindig kis létszámú intézmény volt, jelenleg az országban csak itt képeznek egyetemi szinten kizárólag földmérő és földrendező mérnököket.

A fehérvári GEO diákjait azonban nem csak a szakma, hanem a Sopronban sikeresen működő hagyományrendszer továbbélése is összeköti. A szeptemberben kezdő hallgatók a balekoktatás során megismerkednek az iskolával, leendő társaikkal, hagyományainkkal. Az év további részében bálok, szakestélyek, kirándulások megrendezése, valamint a Selmeci Hagyományok szellemisége biztosítja, hogy a hallgatók az egyetemi éveiket családias légkörben, egymást támogatva tölthessék el. A tanulmányaik végeztével az 1000 éves város utcáin tartott valétálás során köszönnek el az iskolától, tanáraiktól és diáktársaiktól.

Selmeczi Diáknapok

Az előbbiekben szó volt róla, hogy a hagyományok révén lehetőség nyílik az ország különböző részén levő testvériskolák diákjaival is kapcsolatokat, barátságokat létrehozni, valamint a meglévőket ápolni. Ezek a kapcsolatok azonban sok esetben nem szűnnek meg a diákévek végén, hanem a munka világába lépve is megmaradnak. Ebben a kapcsolatteremtésben, valamint a tanulmányok fáradalmainak kipihenésében nagy szerepet játszik az 1991 óta évente megrendezésre kerülő Selmeczi Diáknapok. A rendezvény Székesfehérvárról indult útjára, majd az első két év után a helyszínek Székesfehérvár – Dunaújváros – Sopron – Miskolc – Selmecbánya sorrendben ismétlődnek, ezáltal a szervezés jogát mindig az aktuális város hagyományőrző diákjai kapják meg.

Forrás: FM