A valóság káprázata – Káldy Lajos kiállítása a vasvári Castrum Galérián 

2015. december 12.

A zsúpos hegyháti pincék és csendéletek 93 éves, vasi festőjének munkáiból nyílt kiállítás szombaton a Castrum Galérián. Az alkotó ajándékot is hozott a városnak a megnyitóra: egy muzeális értékű, fából faragott kölestörő mozsarat. A művészetkedvelőket Kiss Lajos lantos, bordalos műsora fogadta, majd Tóth Zsanett mondott verset. 

A tárlatot V. Németh Zsolt államtitkár, országgyűlési képviselő nyitotta meg. A város egykori polgármestere a művészet társadalmi életben betöltött szerepéről beszélt. Az államtitkár rövid esztétikai meghatározásokat idézett a világirodalom és zeneművészet közismert alakjaitól, végül leszögezte: – Én Káldy Lajos művészete kapcsán Goethével értek egyet, aki azt mondta, hogy minden művészet legmagasabb feladata, hogy a látszat által megadja egy magasabb valóság káprázatát. 

Az államtitkár a tételmondatot a festő hegyháti pincéket ábrázoló akvarelljeinek elemzésével igazolta. Egyebek között elhangzott, hogy egyrészt a festmények a régi idők építészetét, a parasztemberek praktikus, ugyanakkor esztétikus gondolkodásmódját dicsérik. A régiek ösztönösen vagy tudatosan a funkcionalitás mellett az aranymetszés szabályai szerint arányították a házaikat. Gyönyörű, praktikus építmények készültek. Káldy Lajos festményeinek nézegetése egyébként is az az érzése támad a befogadónak, hogy egyben része is a képnek, ott van a természetben. Dobna a tűzre, kóstolná a hegy levét, vagy csak egyszerűen leülne a hegyi házak melletti padokra. A festményeken azonban az elmúlás is tetten érhető. A présházak többségét ugyanis gazdáik elhagyták. Igazolják ezt az ábrázolásokban az omló vakolatok, a ki­kibukkanó szarufák, a hiányos zsúpok.

– Az alkotó művészien realista szemlélete nem ideologizál. Káldy Lajos úgy siratja az elmúltat, hogy festményei egyben szinte felkiáltójelek is: a huszonnegyedik órában vagyunk. – emelte ki V. Németh Zsolt. Vagyis még lehet mit tenni a hegyi építészeti kincsek megmentéséért. 

– A galérián kiállított munkák között vannak golyóstollal, filccel, olajjal készült festmények, ceruzarajzok, fafaragások. De azért az igazi az akvarell. Az az ő sajátja, annak mestere. A nehéz technikai műfajnál a festék uralja a papíralapot. Ez a dinamizmus, légiesség, frissesség hatását kelti a nézőben. Az akvarellben nem lehet hibázni. Nincs radírozás, ráfestés. Tudni kell előre tervezni. Ennek pedig Káldy Lajos mestere – folytatta a képek elemzését az államtitkár. 

V. Németh Zsolt végül mind az alkotónak, mint a festményeket értékelő közönségnek az kívánta: még sok évig születhessenek újabb és újabb Káldymunkák, a tájban bujkáló, rejtőzködő érzelmeket bemutató akvarellek és ezeket bemutató kiállítások. Az államtitkár megnyitóbeszéde után a művész kért szót: – Vasváron nem először mutatkozom be munkáimmal. A Hegyháti Napok kiállításain rendszeresen szerepeltem és jó néhány díjat vittem innen haza. Szerettem a Hegyhát Szépségei koncepcióban meghirdetett korábbi pályázatokat is. – osztotta meg a hallgatósággal vasvári kötődéseit Káldy Lajos. Végül a festő megköszönte a város gesztusát, hogy kiállítást rendeztek munkáiból. Az idős művész hálaképpen Vasvárnak ajándékozott egy muzeális értékű néprajzi emléket: egy nagy famozsarat, amelyben az 1900­as években még kölest törtek a Hegyháton. A tárlatnyitó végén stílusosan térségi borral kínálták a művészetkedvelőket. A Sipos Károly csipkereki pincéjéből származó zöldveltelini mindenképpen érdemel néhány szót az írás végén: a bor könnyű, friss, gyümölcsös utóízei a nap szőlőérlelő melegére emlékeztettek. Éppen úgy, ahogy a nyár derűjét hozták el a szőlőhegyeken készült akvarellek a Castrum Galériára szombaton – a valóság káprázataként.

Forrás: Pogács Mónika, Vaol.hu