IX. Magyarszecsődi Fesztivál

2015-08-04 10:00:54


Augusztus 01-én rendezték meg a IX. Magyarszecsődi Fesztivált, melyet V. Németh Zsolt a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára nyitott meg, és ünnepi beszédében méltatta a rendezvényt:

Az élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadó nélkül.

Bár a Magyarszecsődi Fesztivál napjait nem szedik piros betűkkel a naptárak, az én határidőnaplómban mégis ünnepként szerepelnek – és örömmel látom, hogy sokan vannak ezzel hasonlóképp. Hiszen minden olyan esemény ünnep, amit egy közösség együtt tölt, különösen, ha a munkát félre téve, jó hangulatban, mulatsággal teszi ezt.





Hogy miért döntöttek a magyarszecsődiek immár kilencedik alkalommal úgy, hogy néhány nyári napot az önfeledt szórakozásnak, kikapcsolódásnak szánnak, azt tudni vélem. Dolgos hétköznapok hosszú sora áll mögöttük, amelyek között örültek, ha némi időt családjukkal vagy szűk barátai körükben tölthettek. Kitartásuk és fáradozásuk nem volt hiábavaló. Nyomában látványosan épült-szépült Magyarszecsőd. Megújult a Faluház, a temető, a hősi emlékmű; játszótér, rendezvénytér és sportpálya épült; markológéppel, falugondnoki busszal, új közösségi bútorokkal gazdagodott a település. S persze ezalatt ki-ki helyt állt a saját feladataiban, dolgozott saját céljai megvalósításán is.
A szorgalmas munkával töltött napokon, a nagy rohanásban azonban sokszor épp csak köszönni volt idejük a település többi lakójának. Ezért kerestek alkalmat arra, hogy minden évben legyen néhány nap, amikor minden helybéli egyszerre van egy helyen, megünnepelhetik közös eseményeiket, s jut idő találkozni, beszélgetni is.

De vajon miért tartották meg a történelem legelső ünnepét? (…) Miért döntöttek úgy egykori őseink (…), hogy a végeérhetetlenül sorjázó napok közül egyet vagy többet, különleges napnak tekintenek?”– tette fel a kérdést magának az író. Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel az elméletét.

Amikor még szétszórtan, egymástól távol éltek az emberek, amikor még nomádként vándoroltak tájról-tájra, nem volt olyan egyszerű meglátogatni egymást. Közlekedési eszközök híján, gyalogosan napokba, hetekbe telt az út. Ráadásul Internet és telefon nélkül nem lehetett indulás előtt odaszólni, megkérdezni, hogy az illető otthon lesz-e. Akár az is megeshetett, hogy épp egymáshoz indultak az emberek más-más úton, s elkerülték egymást. Az író szerint azért találták ki hajdanán az ünnepet, hogy a bizonytalanság közepette is rendszeresen legyen alkalom a találkozásra. Hogy egy bizonyos helyen, egy bizonyos időpontban mindenki ott legyen, aki számít. Magyarszecsődön hagyományosan a Magyarszecsődi Fesztivál helye és ideje jelenti ezt a helyszín, ezt az időpontot. És hiába van ma már autó, motor, repülő, mobiltelefon, e-mail, facebook… ezt most is ugyanolyan fontos, mert nincs az a technikai eszköz, ami pótolná a személyes találkozást és a közösen eltöltött időt.

Kívánom, hogy az előttünk álló hétvégén jusson idejük mindenre és mindenkire, amit és akit szeretnek, hogy azután a dolgos hétköznapokon legyen újra erejük mindarra, amit fontosnak tartanak!