„Sokszor hajlamosak vagyunk világunk különböző szegmenseire – a gazdaságra, a tudományra, a társadalomra, a politikára – egymás ellenfeleiként tekinteni. Ütköztetjük céljaikat, szembeállítjuk érdekeiket. De fontos meglátni, hogy ezek a területek leginkább egymást segítve, egymást kiegészítve tudják kényelmesebbé, biztonságosabbá és jobbá tenni az életünket, s jövőnket. Ezt mutatja be a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Vas Megyei Területi Szervezetének mai rendezvénye is, melynek fókuszában egy igazán izgalmas kollaboráció áll: a tudomány és a mezőgazdaság összefogása; szűkebben a drónok, robotok és a növényvédelem együttműködése.

A mai bemutatóknak különleges hangsúlyt és apropót ad, hogy az ENSZ közgyűlése 2015-öt „Egészséges talajok az egészséges életért” jelmondattal a Talajok Nemzetközi Évének nyilvánította, méghozzá azzal a céllal, hogy tudatosítsa mindenkiben a talajok emberi életben betöltött kivételes szerepét. A magyar vidék embere jó barátja, jó ismerője a talajnak, a földnek, de ahogy változnak az idők, a magyar gazdáknak is jól jön a tudomány segítsége a gazdálkodásban. Egy gazda sikerét az jelenti, ha bőséges és jó minőségű termést takaríthat be. Ehhez pedig tudnia kell, hogy hol és mikor kell beavatkoznia; hogy mivel és hogyan tehet jót. Elég csak az első két kérdést megvizsgálnunk, máris meglátjuk, miért van ma már létjogosultsága „az űrtechnikának a vasvilla mellett”.

Minden gyakorló gazda tudja, hogy földjének termőképessége, alkalmassága a különböző kultúrák igényének függvényében heterogén; hogy a táblán, a parcellán belüli térrészek más-más potenciállal rendelkeznek talajképződési, korábbi területhasználati / gazdálkodási / kezelési / vízháztartási / domborzati / klimatikus okok miatt. A jó gazda tudja, hogy a földjének mely részén gyengébb a talaj víztartó képessége, hogy hol silányabb a termőképesség, hogy 

hová szükséges trágyát hordani, hogy hol milyen agrotechnikával lehet a leghatékonyabb eredményt elérni.

A 80-as évek iparszerű mezőgazdasága keserű tanulsággal szolgált arról, mi történik, ha ezt a generációs térinformatikai tudást figyelmen kívül hagyjuk. Abban az időszakban a magas termésátlagokat csak rengeteg üzemanyag és műtrágya felhasználásával tudták elérni. A felesleges műtrágya a természeti környezet állapotát veszélyeztette, a táblákról lemosódó vegyszerek az élővizet szennyezték, a rovarölő szerek pusztították a beporzást végző rovarokat és az őshonos faunát, a gyomirtó szerek pedig a flórát szegényítették, s ezáltal a terület megújuló képességét veszélyeztették. A szocialista nagyüzem azért volt veszélyes és pazarló, mert nem tudta figyelembe venni a hatalmas táblákon belüli különbségeket és igényeket, s így a szükségesnél sokkal több vegyszert alkalmazott, ráadásul sokszor rossz helyen.

Mostanra azonban lehetségessé vált a termőhely gazdálkodási alkalmasságának folyamatos nyomon követése precíziós mezőgazdasági eszközökkel és módszerekkel: a termőhelyhez alkalmazkodó, térben változó technológia használatával; és az összes elérhető információ összegyűjtésével és elemzésével, beleértve a hagyományos ökológiai tudást, az évszázados gazdálkodási hagyományokat is. Távérzékelési módszerek támogatásával felmérhető, feltérképezhető a termőhely térbeli heterogenitása, és a ma rendelkezésre álló műholdas navigációs eszközök segítségével a szükséges beavatkozás – legyen szó tápanyagpótlásról vagy növényvédelemről – sebészi pontossággal tervezhető, irányítható. Ma már kisméretű, könnyen szállítható, távirányítású robotrepülők, azaz drónok segítenek minket GPS navigációs berendezéssel és infrakamerával felszerelve; sorvezető GPS és szabályozás-technikai rendszerekkel tudjuk a termőhely feltérképezett adottságaihoz igazítani az agrotechnikai kezelést.

A jó gazdának azonban nemcsak azzal kell tisztában lennie, hogy hogy hol kell beavatkozni, de azt is tudnia kell, hogy mikor érdemes. Ebben segítettek régen a kalendáriumok a nevezetes napokkal és a hagyományos időjárási megfigyelésekkel. Hosszú ideig nyújtott segítséget, hogy tudták: az álatok kihajtásának a téli szállásról a legelőre Szent György napján jön el az ideje; vagy, hogy a hideg május elseje szűkös termést jelent, míg a meleg, bőségeset ígér. Mostanra azonban a klímaváltozás miatt nemcsak a hőmérsékleti rekordok dőlnek meg sorra, de a szélsőséges időjárási jelenségek száma is megszaporodott, ezért az évszázadokig stabil jóslatok már nem mindig megbízhatóak. De a precíziós mezőgazdaság eszköztára ebben is segítséget nyújt a gazdáknak automata meteorológiai állomások formájában.

A mai bemutatón szép számmal vannak jelen a precíziós mezőgazdáságot segítő drónok, s robotok; a képzett, hozzáértő szakértők; és a gondos gazdák is. E három „csapat” összefogása számomra garanciát jelent az egészséges, kiváló minőségű élelmiszerek előállítására, a természeti környezet megőrzésére és a fenntartható gazdálkodásra. Érdeklődéssel várom, hogy az előttünk álló bemutatók igazolják is mindezt.”