Az Országos Magyar Vadászkamara Vas megyei szervezete hatodik alkalommal rendezte meg a megyei vadászbált szombaton Bükfürdőn, a Fürdő Étteremben. A Vas Megyei Vadászkürt Egyesület zenés köszöntője után a bált V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár nyitotta meg:

"Nem ez az első alkalom, hogy ebben a kivételes társaságban tölthetek el egy báli estét - bízom benne, nem is ez lesz az utolsó. A rutin és az évek azonban mégsem csökkentették bennem azt az izgatottságot, amit a kívülálló érez, amikor bepillantást és bebocsáttatást nyer egy különleges kör társadalmi életébe. Ezért amikor ide készülök, mindig a nagy vadászíró, Széchényi Zsigmond gondolatával nyugtatom magam: A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk.

Vas megyeinek ugyan Vas megyei vagyok, de vadász nem lett belőlem, így a Vas megyei vadászbál köszöntőjéhez nemcsak a fantáziámat és a humorérzékemet kell összeszedem, hanem a bátorságomat is. Még szerencse, hogy a vadászok mindháromnak bővében vannak, így el lehet tőlük csenni egy-egy gondolatot? Azért izgalom ide, izgalom oda, a vadászbál vidám hangulatának, az ínycsiklandó vadételeknek, a zenének, a táncnak és a jóízű beszélgetéseknek az ígérete mindig legyőzi a lámpalázát.

És hát végső soron úgyis mind vadászok vagyunk, mind vadászunk valamire. Van, aki vadra; van, aki bűnözőkre; van, aki női szívekre; olyan is van, aki műkincsekre, üzleti sikerekre vagy különleges lehetőségekre. Ki így, ki úgy, de mindenki boldogságra vadászik. Azonban - ha hihetünk Kölcsey Ferencnek - ki boldogságot vadász, árnyékot vadász. Talán sosem éri utol, sosem talál rá a lelki békéjére?

Nem úgy az igazi vadászok. Ők nem boldogságra vadásznak, nem nagyobb autóra, nem magasabb fizetésre, nem címekre és kitüntetésekre, hanem nyúlra, fácánra, vaddisznóra. És mégis rátalálnak közben az örömökre, a boldogságra: megtalálják az erdő csendjében és az erdő zúgásában; a vad elejtésében, a trófeában; hagyományaikban, rítusaikban és egymás társaságában? sőt, Reminiczky Károly Vadászörömök című írása szerint, még sok másban is.

Azt mondja, a kezdő vadász ugyanúgy örül az első nyúlnak, mint a tapasztalt erdőjáró az erős agyarú kannak, de az elismert vadászt is boldoggá tudja tenni egy közepes agancsú bika elejtése, ha azért alaposan meg kellett szenvednie. Némi öniróniával azt is bevallja, bizony vadászörömnek számít alkalmanként a káröröm is.

Nagy öröm a vadásztársadalomban - írja továbbá -, ha az új tag vagy vendég első vadját meglövi. Esküdözhet az illető égre-földre, hogy itt és ott ennyi és annyi trófeát szerzett már, de szemtanú híján azért csak felavatják. Végül pedig örül a vadász már önmagában annak is, ha szép vadat lát - néha egy-egy veszélyes helyzetben pedig már az is öröm, ha a fenséges vad el nem tapossa.

Talán a báli hangulat, talán a pezsgő teszi, vagy épp az, hogy valódi vadászörömöknek magam szűkében vagyok, de sok áthallást találok a vadászörömök és a báli örömök között. Hiszen vannak itt első bálozók - kezdő vadászok, akiknek nagy sikerélmény lehet az első elfogadott táncra kérés. De akadnak itt tapasztalt erdő- és bálba járók is, akik nem nyughatnak, amíg a bál szépét meg nem forgatták. Itt is örömöt okozhat a puszta nézelődés a terített asztal mellől, de kerekedhet akkora sokadalom a táncparketten, ahol siker és öröm, ha egymás lábát meg nem tapossuk.

Kívánok ezért a ma estéhez jó étvágyat, jó hangulatot és táncos kedvet, hogy igazi báli örömökkel ágyazzunk meg a következő idény vadászörömeinek!"

Fotók: vaskarika.hu