A Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság járási mentőcsoportokat állít fel a korábbi polgári védelmi szervezeti struktúra helyett a megyében nagyszámmal működő önkéntes szervezetek katasztrófavédelmi rendszerbe integrálásával. Az Írottkő, a Borostyánkő, a Hármashatár és a Rába Mentőcsoport után október 19-én a vasvári járásban megalakult a Hegyhát Mentőcsoport. A csoport szombati rendszerbeállító gyakorlatát ünnepélyes eskütétel előzte meg, melyen V. Németh Zsolt, vidékfejlesztésért felelős államtitkár is beszédet mondott:

"Árvíz, belvíz, szélvész, erdőtűz, földrengés, lavina, vulkánkitörés, repülőgép-szerencsétlenség, atombaleset - ilyen borzasztó események jutnak eszünkbe a katasztrófa szó hallatán. Veszélyre, félelemre, kiszolgáltatottságra és veszteségre gondolunk. De ha közelebbről is megvizsgáljuk a történelem nagy szerencsétlenségeit, akkor az emberi sorsok és történetek mögött felsejlik a szó eredeti jelentése is. A görög és a latin nyelvben a katasztrófa fordulópontot jelentett, fordulópontot a dráma cselekményében.  Egy eseményt, aminek következtében az emberek legyőzik félelmeiket, segítő kezet nyújtanak, összefognak.

A biztonságunkhoz elengedhetetlenek az anyagi és tárgyi feltételek, szükségesek a megfelelő szervezési keretek, de nem elégségesek. Végső soron csak az ember tud segíteni a másik emberen. Csak egy ember tud erőt adni a másiknak, ha bajban van.  Azt hiszem, ebből a gondolatból születtek meg a járási mentőcsoportok, köztük a hegyhát Mentőcsoport is.

A hivatásos tűzoltók, mentők, katasztrófavédelmi szakemberek bátorságát, elhivatottságát, önfeláldozását sokszor megtapasztalhattuk. Azt is láthattuk már, hogy a civilek egyenként milyen sokat tudnak segíteni a bajbajutottaknak. Úgy gondolom, a járási mentőcsoportok valahol a kettő között helyezkednek el, s így egyaránt bírnak a hivatásos és a laikus segítségnyújtás előnyeivel, érdemeivel. Járásiak, helyiekből szerveződnek, ami azt jelenti, hogy egymást ismerő emberek segítenek ismerős embereken, olyan helyen, ahol kiismerik magukat. Önkéntes alapon működnek, ami szavatolja a tiszta szándékot, az elkötelezettséget, az önfeláldozást. Ugyanakkor szervezettek és professzionálisak, ami pedig a segítségnyújtás színvonalát és hatékonyságát biztosítja.

Ha a Hegyhát mentőcsoport rendszerbeállító gyakorlatra felkészült tagjaira nézünk, biztonságban, védve érezzük magunkat. Ugyanakkor egy másik érzés is motoszkálni kezd bennünk, ami a nyugodt hátradőlés helyett inkább figyelemre és tevékenységre sarkall. Az önkéntesek példája figyelmeztet minket a személyes felelősségünkre, eszünkbe juttatja, mi magunk milyen felkészültséggel, tehetséggel, tárgyi, anyagi lehetőséggel segíthetünk, ha arra kerül a sor.

A történelem arra enged következtetni, hogy időről időre szükség lesz rá. Örülnék, ha sohasem adódna olyan alkalom, ami próbára teszi akár a saját, akár az önkéntesek bátorságát, de ha mégis így adódik, akkor jussanak majd eszünkbe a ma 10 éve boldoggá avatott Teréz anya gondolatai:

A jó, amit teszel, holnap már feledésbe merül, mégis tedd a jót! Amit évek alatt felépítesz, egy nap alatt lerombolják, mégis építs! Az embereknek szükségük van a segítségedre, ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts!"