25 évre zárta le időkapszuláját a 25 éves vasvári iskola

2013-09-02 09:30:00


Jubileumi tanévnyitó ünnepséget tartottak pénteken Vasváron a Kardos László Általános Iskola átadásának 25. évfordulója alkalmából. A tanévvel együtt megnyitották a "A múlt és a jelen iskolája" című kiállítást is, amelyen régi iskolai tanszerek, címerek, térképek mutatják az idő múlását. A vasvári tanárok és diákok gondoltak a jövőre is, 25 évre időkapszulába zárták fényképeiket és a jövő iskolájáról szóló fogalmazásaikat, rajzaikat.

V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár, a város egykori polgármestere az alábbi szavakkal nyitotta meg a kiállítást és zárta le az időkapszulát:

"Milyen érdekes szó az, hogy emberöltő! Az emberi test felbukkan és alámerül az időben, aztán ismét felszínre tér az emlékezetben, föl-le, föl-le, mint a tű, és közben szorosan összeölti a múlt és jelen szétfeslő rétegeit. És minden egymáshoz varródik, miközben láthatatlan a cérna - ez a gondolat jutott eszembe a mai rendezvényről, hiszen a 25 év, ami eltelt az iskola átadása óta és a 25 év, ami hátra van a ma lezárandó időkapszulánk felnyitásáig, épp egy-egy szűk emberöltő. Akik egykor elsőként ültek be a Kardos László Általános Iskola padjaiba, lassanként már a saját gyermekeiket fogják beíratni ide. És mire az időkapszulát kinyitjuk, talán már a gyerekeik gyerekei között is lesz olyan, aki iskolába készül.

Fordul a nagy idő kereke úgy 25-35 évenként. És ezt az átfordulást, ezt a pillanatnyi egyensúlyi állapotot akarták megragadni a vasvári tanárok és diákok, hogy megálljanak, és visszatekintsenek a múltra, előregondoljanak a jövőre. Ők azok, akiknek a kezében van a láthatatlan cérna, amivel egybe lehet varrni a generációk történetét, ami összefogja az emlékezést és az ábrándozást. A múlt és a jelen iskolája című kiállítás képei, rajzai, tárgyai arról árulkodnak, mi minden változott itt az elmúlt évek során. A diákok kapszulába rejtett fogalmazásai pedig azt fejtegetik, mi fog változni 2038-ig. Ez nagyon izgalmas, de úgy gondolom, legalább ilyen érdekes az is, ami állandó, ami nem változik, ami megvolt 25 éve, és amiről úgy reméljük, újabb 25 éve múltán sem tűnik majd el.

A régi tablókat elnézve láthatjuk, változtak a frizurák, változott a viselet. Negyed évszázad múlva talán a mai osztályképeket és tantestületi fotókat is megmosolyogják majd a fiatalok. De aki közelebb hajol, láthatja, a frufru alatt és a gallér fölött a gyerekek szemében ugyanaz a huncutság és tudásvágy csillog, a tanárokéban pedig ugyanaz a féltő szigor és értő szeretet. Valamikor régen még a palatáblákat rótták a diákok, valamikor a jövőben talán majd a táblagépükön pötyögnek majd. De azt hiszem, hasonló érzéseket, félelmeket, vágyakat és reményeket próbáltak és próbálnak majd táblára, papírra, számítógépre vetni.Egy iskola mindig hidat képez múlt, jelen és jövő között. Nincs ez másként a vasvári általános iskolával sem. Továbbadja a múlt tudását, ápolja a hagyományokat; eközben alkalmazkodik a jelen kihívásaihoz; és mindemellett felvértezi a diákokat azokkal az ismeretekkel és készségekkel, amire szükségük lesz a jövőben. Számomra ezt szimbolizálja a kiállítás és az időkapszula is.

Szerte a világon vannak, nagyobb, mélyebbre ásott, távolabbi jövőbe küldött kapszulák és üzenetek. Az 1937-es New York-i Világkiállításon 5000 évre ástak el vetőmagokat, mikroszkópot, filmhíradókat. 10 évvel korábban egy atlantai egyetemen lepecsételtek, behegesztettek és bebetonoztak egy egész termet. Ezt A civilizáció kriptájának keresztelt helyiséget 8113-ban tervezik kinyitni. Jövőre pedig - ha minden igaz - föld körüli pályára állítják a KEO műholdat, amelyen bárki elküldheti a jövőnek szánt üzenetét, hogy 50.000 év múlva kézbesítsék azt.

A vasvári tanárok és diákok nem akartak ilyen nagyot harapni a végtelen időből. Csak 25 évre, egy szűk emberöltőre gondoltak előre. Azt hiszem, épp ez adja a gesztus súlyát és komolyságát. Hiszen arról, hogy milyen lesz negyedszázad múlva az iskola, nemcsak ábrándozhatunk és álmodozhatunk. Tehetünk is érte. Sőt, pontosan tudjuk azt is, kiért dolgozunk, hiszen a saját gyermekeink, unokáink fognak majd ebbe az iskolába járni.

Épp ezért a jövő iskoláját ábrázoló rajzok és az arról szóló fogalmazások mellé én egy gondolatot hoztam mára:

Ne aggódj, ha fellegvárakat építettél. Ott vannak a helyükön. Most rakd alájuk az alapjukat."