Őrségi koronglövés a szalonkavadászat emlékére

2013-04-08 11:00:00


Ötödik alkalommal rendezték meg szombaton az Őrségi Barkás tó mellett a Rekviem a szalonkáért elnevezésű koronglövő versenyt. Az őrségi  vadászok és sportlövők által  alapított versenysorozat idei eseményének díjátadásán V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár köszöntötte a résztvevőket és a nézőket:

Rekviem a szalonkáért - így hangzik az őrségi koronglövő verseny keserédes, összekacsintós neve. Keserű, mert ott van benne, hogy a szalonkavadászat nincs többé. A tapasztaltabbaknak vadászemlék marad, a fiataloknak pedig már csak olvasmányélmény lehet. Ugyanakkor édes is, mert a "rekviem" szó arra utal, mégiscsak itt vagyunk, együtt, mondunk egy közös misét a magunk módján a vadászhagyományokért.

S végül ott van verseny címében a vadászok, sportlövők, természetbarátok összekacsintása is: Ugye, te is közénk tartozol? Ugye te is tudod, hogy a szalonka nekünk nem csak egy madár? Hanem a vadászok szívbéli csemegéje, a vadszárnyasok gentleman-je, az erdők királynője, tündérmadár, a mesterlövész magasiskolája. 

De a kívülállóknak, a nézőknek, is nagy élmény egy ilyen verseny. Hogy miért? Mert a vadászoktól és a sportolóktól mindig sokat lehet tanulni. Többek között figyelmet, fegyelmet, harmóniát a természettel, és azt, hogy a verebek felreppennek, ha lövés dördül. Így röppen el a kétség is, ha az ember már határozott. De ugyanígy elrepülnek a kétségek, a gondok és a feszültség akkor is, ha összpontosítunk egy fontos célra, ha elmerülünk egy számunkra kedves tevékenységben, vagy ha részt veszünk egy, a maihoz hasonló, jó hangulatú közösségi programon.

A verseny nevére visszatérve pedig nem árt megjegyezni, hogy a szalonkahangulatot nemcsak a madár virtuóz röpte vagy barna tollazata idézheti fel, de a tavaszi színek, illatok, pillanatok is - nem jöttünk hát hiába ma sem.

A tilalom miatt ma már nem lehet ecsettoll és tollpamacs a jó lövő elismerése, az őrségi vadászok és sportlövők mégis 5. alkalommal rendezik meg a koronglövő versenyt, mégis három megyéből neveztek idén is a megmérettetésre. Azt hiszem, ez bizonyítja, hogy az igazi vadászok és az igazi sportemberek számára nem a trófea a cél, nem az érem, nem az agancs, nem a serleg, nem is az oklevél. Hanem az élmény.

De az élmény múlandó, s az emlék hajlamos a megfakulásra, így hát mégiscsak jól jön egy jelkép, egy díj, egy trófea, ami emlékeztet - nem elsősorban a győzelemre; hanem a vadászatra, a versenyre, a nemes küzdelemre. Ezért gratulálok mindazoknak, akiknek ma ebből is kijutott. És - ha megengedik - a megszerzett díjak, élmények mellé én még átadnám a Vidékfejlesztési Minisztérium elismerését és köszönetét is, amiért ápolják a magyar vadászkultúra hagyományait, amiért egy ilyen színvonalas, a nagy elődökhöz méltó versennyel emlékeznek meg róluk!"