Vasváron rendezték meg Európai Békevárosok Hálózatának programismertető konferenciáját szombaton. Magyarországról egyedüliként, Vasvár az 1664-es Habsburg-török vasvári béke alapján tagja a hálózatnak, mely a történelmi békekötések helyszínét adó európai településeket tömöríti.

A szombati konferencián, Dr. Apolónia Rodrigues, a hálózat képviselője és Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter mellett V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár, a Vasvár egykori polgármestere is köszöntőt mondott:

 "A béke nem olyasmi, amit felfoghatunk az elménkkel, meg kell tapasztalnunk a szívünkben. Amint meg szeretnéd ragadni, amint le akarod írni szavakkal, rögtön tovaszáll, akár a szél - mondja az író. Mégis időről időre meg kell próbálnunk megfogalmazni, mit is jelent a béke. Vagy legalább azt, hogy mit jelent a számunkra.

Tudjuk, érezzük: a béke nem egyszerűen a háborúskodás hiányát, a nyugodt körülményeket jelenti; nemcsak egy lelkiállapotot, egy hangulatot jelöl; és végképp nem egyenlő egy szerződéssel, egy történelmi hellyel, időponttal. Mégis, mindezeket az elemeket tartalmazza. Ha a jelenlétét nem is tudjuk szavakba önteni, a hiányát azonnal észleljük. Ahogyan Fekete István írta, ha az emberekből és a világból hiányzik a béke, akkor hiányoznak a vasárnapok és a hétköznapok, a hajnalok és az esték; hiányzik a csend, ami minden mögött van; valahogy elvész a tér és az idő, és felszakad az élet szövete.

Épp ezért a békét őrizni, oltalmazni kell. Erre vállalkozott az Európai Békevárosok Hálózata is. Szép küldetésükről olvasva, egy gondolat különösen megragadott: a béke kultúrájának védelme és népszerűsítése. De mit is jelent a békekultúra? Számomra azt, hogy a béke nem egy állapot, nem egy körülmény, hanem egy alkotás. Az emberiség közös alkotása.

A béke kultúrája szerint élni sok mindent magában foglal: szépen szólni, udvariasan viselkedni, kompromisszumot keresni, viszálykodás és veszekedés helyett vitázni, megértésre törekedni, különbözőségeink helyett a bennünk lévő közösre figyelni, rombolás helyett csöndben jobbat alkotni. Egyáltalán, alkotni: nevelni a gyermekünket, gondozni a kertünket, végezni a munkánkat - úgy, hogy azzal senkinek se ártsunk, és minél többeknek használjunk.

Ezek talán apró, hétköznapi tevékenységek, de én hiszek abban, hogy sok kicsi, személyes békéből áll össze a nagy nemzetközi. Elsőként a saját szívünkben és elménkben kell békét teremteni - ezért magunk felelünk, az otthonunk békéjét megteremteni már a családunk közös feladata, a munkahelyi békéért a kollégák együtt vállalnak felelősséget, egy város, egy ország békéje pedig az azt irányítók és a benne élők közös alkotása.

Ahogyan két önmagával békében lévő ember mindig békével fordul egymás felé, úgy két békéjét őrző és arra büszke nemzet is békével fog egymáshoz fordulni. Így kapcsolódik össze a béke sok ezer apró szigete a béke hálózatává, egy igazi megtartó hálóvá.

Ezt jelenti számomra az Európai Békevárosok Hálózatának küldetése. Valamint azt, hogy a béke városában élni nem egy történelmi tény, hanem a jövőre kiszabott feladat."