Szombaton 24. alkalommal rendezték meg a Kézikaszás arató- és cséphadarós cséplőversenyt a Göcseji Aratónapok keretében a Zala megyei Nován.  A versenyt V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár nyitotta meg, aki köszöntője után maga is kaszát ragadott:

"Janikovszky Évától olvastam az alábbi kis történetet:

 >>? odahaza volt nekünk a kertben egy magas diófánk. Nehéz volt rá fölmászni, a törzséről visszacsúsztam, mindig lehorzsoltam a térdem. De én nagyon szerettem a fa tetején üldögélni, egy nap többször is fölmásztam rá. Aztán egyszer a nagyanyám meglepett egy kislétrával, odatámasztotta a fa alá, kényelmesen fölsétálhattam rajta, akár a lépcsőn. Néhányszor kipróbáltam, aztán bevittem a kislétrát a fészerbe. Szegény nagyanyám nem értette, de te érted, ugye:<<

Azt hiszem, itt, Nován, mindenki pontosan érti a történet lényegét. Mert ahogy a kisgyerek a fészerben hagyta a létrát, úgy az Aratónapok versenyzői is otthon hagyják évente egyszer a cséplőgépet és a kombájnt. Nem is gondolnak velük, nem átkozzák a kétkezi fáradságos munkát, megfogják a kasza nyelét, és kézbe veszik a cséphadarót. Mert ők értik, érzik, hogy ezzel a hagyományainkat is a kezükbe fogják, továbbviszik és életben tartják.

Fontos ez napjainkban, amikor sokan már nem is tudják mit jelent, hogy illenek egymáshoz, mint csép a hadaróhoz. Azaz, hogy mókásan mutatnak együtt, mert az egyik nagyon magas, a másik nagyon alacsony termetű. Nem értik a felszólítást, hogy cséppel a bikát! Vagyis hogy el kell verni ezt a gazembert. A mai gyerekek közül kevésnek tanítják meg, hogy elöl arass, utol szánts, hogy más le ne arathassa, ami a tiéd, és ha elszántottak a földedből, visszaszánthasd. Sokan azt sem tudják már, hogy arató ember kukoricáért alszik, hiszen ha aratáskor esik az eső, és jut idő alvásra, akkor bő kukoricatermés várható.

A göcsejiek azonban tudják, hogy nem mind kasza, ami horgas, s hogy előfordul, hogy jó a kasza, jó a sarló, csak az arató a gyarló. Dicséretükre legyen mondva, nemcsak tudják, de immár a 24. alkalommal tesznek is azért, hogy az említett szólás-mondások, bölcsességek ne merüljenek feledésbe, hogy a hagyományaink, szokásaink, ünnepeink továbbéljenek.

Vidékfejlesztésért felelős államtitkárként nagyra értékelem a munkájukat, mert noha magam is kezembe veszem a kaszát, egymagam nem sokat tehetnék azért, hogy gazdálkodási hagyományainkat, és a hozzájuk kapcsolódó kultúránkat továbbörökítsem, másokkal is megismertessem. Sőt, az egész Vidékfejlesztési Minisztérium sem tudna ezért hatékonyan harcolni, ha nem volnának olyan közösségek, mint a novai, ahol az emberek kedvvel és verejtékes munkával életre keltik, megvalósítják az elveinket. Köszönet nekik érte!

Most pedig engedjék meg, hogy még egy utolsó szólást idézzek, és ezzel hivatalosan is megnyissam a Göcseji Aratónapok 24. Kézikaszás arató- és cséphadarós cséplőversenyét: Csép, kapa nyavalya, ki nem hiszi, próbálja!