Első alkalommal rendezte meg a Házi főzésű pálinkák Zala megyei versenyét a Zala Megyei Közgyűlés szombaton. A versenyre kizárólag 2010. szeptember 26. után készült saját gyümölcs- vagy törkölypálinkával, párlattal lehetett nevezni. V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár a bírálói és a fővédnöki szerepet is elvállalta a rendezvényen. Az államtitkár így köszöntötte a résztvevőket:

Vidékfejlesztésért felelős államtitkárként és pálinkalovagként kötelességemnek tartom, hogy mindent elolvassak a pálinkáról, ami csak elém kerül. Így találkoztam a következőkkel:

Tamási Áron regényében azt énekelik: "A pálinka gonosz ital, aki issza, korán elhal." Szabó Magda könyvében olyan pálinka került az asztalra, ami "goromba volt, petróleum ízű, s a szilva halvány emlékét idézte". Németh László regényhőse pedig azt kérdezi magában a pálinkáról: "mi a jó abban a krákogtató, égető ízben"?

Való igaz, senki nem tudhatja, milyen italt rejt egy-egy butykos vagy butélia, hogy melyik nedűből érdemes felhajtani egy stampedlivel vagy kupicával. Azért én mégsem javasolnám, hogy olvasmányélményeink alapján alkossunk véleményt a pálinkáról. A puding próbája az evés, a pálinkáé a kóstolás.

Ezt az elvet tartottuk szem előtt ma délután is, amikor azt igyekeztünk eldönteni, hogy Kié a legjobb zalai házipálinka? Őszintén mondom, nem bántuk meg, hogy becsuktuk a könyveket, és kinyitottuk az üvegeket. A versenyre benevezett italok közül ugyanis egyiket sem neveztük volna kerítésszaggatónak, guggolósnak, nerángassnak vagy papramorgónak. Ellenben akadt közöttük szép számmal, amire ráillett a tűzvíz, a szomszédköszöntő vagy a szűzleány-bátorító elnevezés.

Azért ne gondolják, hogy puszta élvezetből kóstoltuk végig a legfinomabb zalai párlatokat. Mindannyiunkat a tudásszomj, a tudományos érdeklődés hajtott. Az ember már csak olyan, hogy nem elégszik meg felületes válaszokkal. Szeretünk a dolgok mélyére nézni, megkeresni a helyzetek kulcsát, a művek mondanivalóját, a gondolatok magvát. Mindennek a lényegét, a velejét keressük.

Azt mondják, a hősiesség esszenciája az állhatatosság, a szerelem esszenciája a vágy, az élet esszenciája pedig a szeretet. Na, de mi az esszenciája egy gyümölcsnek? Erre voltunk kíváncsiak.

A magyar nyelv árulkodó. Valaminek a lényegére az esszencia szót használja (hosszú sz-szel), míg valaminek kivonatát az eszencia szóval fejezi ki. Nos, a kettő néha ugyanaz.

Mi tehát a gyümölcs kivonata és lényege, eszenciája és esszenciája egyben? Talán a gyümölcslé? A szörp? Vagy a lekvár? A mai versenyre benevezők más választ adtak a kérdésre. Azt felelték, a gyümölcs valódi esszenciája a pálinka.

Egyetértek velük, s hozzáfűzném még, hogy az igazán jó pálinka a gyümölcsön túl sok másnak is az eszenciája: a táj szellemének, az ott élő emberek lelkének, a hagyományoknak, a szokásoknak.

Gratulálok a versenyzőknek, akik a házi pálinkafőzés során mindezek esszenciáját kivonták, s velünk is megosztották!