Átélhető lesz a történelmi örökség Ikerváron

2011-08-22 11:00:00


Megújult az ikervári Batthyány Emlékház, a történelmi örökség gondozását immár emlékszoba, valamint helytörténeti kiállító- és konferenciaterem is segíti. Az Ikervár Fejlődéséért Közalapítvány és a település önkormányzata az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) pályázatán nyert a vidéki örökség megőrzésére csaknem 40 millió forintot, amit a Batthyányi kultusz életben tartására fordítottak. Az emlékszobát az augusztus 20-ai ünnepség részeként V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár adta át:

"Így augusztus 20-án mindannyian elgondolkozunk egy pillanatig: mit hagytak ránk történelmünk nagyjai, mit tudunk kezdeni ezzel az örökséggel, és hogyan tudjuk majd tovább adni a következő nemzedékeknek.

Ahogyan telik az idő, a távolság egyre nő a történelmi események, alakok és a ma élő fiatalok között. Ezáltal az emlékek megőrzése és átörökítése is egyre nehezebb, egyre nagyobb kihívást jelentő feladat lesz. Az idő ugyanis nemcsak az öreg épületeket kezdi ki, de a régi eszméket, erkölcsöket, gondolatokat is. Szabó Magda fogalmazza ezt meg egy nyílt levelében: A gondok és a tennivalók nagy részét, amiért legjobbjaink ágáltak, sírtak, olykor meghaltak, megoldotta a történelem, gyermekeink elfelelik ugyan (?), mint melengette ujjait Petőfi a pipáján, de sokan közülük távfűtéses lakásban élnek (?), úgy adnak számot az órán Csokonai beteg tüdejéről, hogy életükhöz hozzátartozik az SZTK és az évi tüdőszűrés.

Minél távolabb van tőlük egy adott korszak, annál nehezebb megértetni velük, átérezhetővé, átélhetővé tenni számukra. Ikerváron mindez egy kicsit másképp van. Mindez talán egy kicsit könnyebb, mert a történelem itt nem suhant el észrevétlenül. Itthagyta a lábnyomát, az érintését a tájon és az itt élő emberekben. Batthyány és korszaka itt nem puszta adathalmaz, nem csupán évszámok és nehéz helyesírású nevek sorozatát jelenti. Itt ez máig átélhető emlék, hiszen itt áll a vár, a szobor és mától a felújított Emlékház emlékszobája is - s mindez felbecsülhetetlen.

Tudják, hogy államtitkárként miért tartom annyira fontosnak a vidék kulturális örökségének a megőrzését? Mert számomra a vidék nemcsak gazdasági tér, ahol a mezőgazdasági termelés folyik, és nemcsak élettér, aminek természeti kincseit meg kell védeni, hanem mindezek mellett egyben kulturális tér is. Amikor végiggondolom, hogy a magyar vidékből mi mindent kötelességünk megmenteni és megmutatni, nem csak kézzelfogható dolgok jutnak eszembe. A kultúrának, a hagyománynak nem lehet kivájni, kiemelni egy-egy szeletét, anélkül, hogy a többit ismernénk.

A kultúra rétegei úgy simulnak egymásra, mint a hagyma levelei. Külsőleg csak a szimbólumokat láthatjuk, de aki figyel, az alattuk megtalálhatja a hősöket, a rítusokat és a legmélyén az értékeket. Az új kenyér, a királyi korona és Batthyány emlékszoba a felszínen csak szimbólumok. Az augusztus 20-ai ünnepség vagy a Batthyány testamentum szerinti József-pohár ürítés a felszínen csak rítus. S messziről nézve a reformkor nagyjai is csak történelmi hősök. De ha mindehhez közelebb kerülünk, megérthetjük az általuk közvetített értékeket, s beépíthetjük őket az életünkbe.

Szabó Magda az idézett levélben lentebb derülátón ír a történelemtől eltávolodott fiatalokról. Azt mondja, az ember még őket is érdekli. Az egykori ember kedvéért, akit megszeretnek, olykor még az is előfordul, hogy elgondolkoznak azon, ami miatt az a hajdani, legendásan távoli időben élő valaki (?) nevetett vagy sírt. A szerző azt is hozzáteszi, hogy ehhez a gyerekeknek kapniuk kell valami intim indítást, valami meggyőzőt, elfogadhatót, személyeset? Azt hiszem, ebben segít majd legtöbbet ez az emlékszoba."