Református vállalkozók találkozója Sárospatakon

2010-12-06 15:42:33


 

Református vállalkozók találkozóját szervezett a Zempléni Református Egyházmegye december 4-én, szombaton a Sárospataki Református Kollégium imatermében. A résztvevők elsősorban arra a kérdésre keresték a választ, hogy hogyan lehetne az együttműködést és a kölcsönös bizalmat kiszélesíteni és elmélyíteni a gyülekezetek és a vállalkozók között.

Börzsönyi József, a Zempléni Református Egyházmegye esperese köszöntésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a vállalkozás fogalma nem idegen a Bibliától sem és több igeszakasz segítségével is szemléltette annak fontosságát. Elsőként a talentumok példázatán keresztül (Máté 25, 14-30) "a kapott dolgainkkal való jól gazdálkodás" lehetőségét hangsúlyozta, majd Pál apostol leveleinek válogatott versei alapján, a vállalkozásban irányítóként és végrehajtóként dolgozók Isten szerinti elvárásairól beszélt. Záró gondolataiban Jakab leveléből idézett, közelebbről is bemutatva a református hit és a vállalkozás kapcsolatát. "Ha mindennapi életünk során azokra a tervekre kerül a sor, melyek az aktuális helyzetben állnak előttünk, akkor mindig legyen ott szívünkben az, amit a Szentírás mondott erről. Így közelítsünk napi feladatokhoz, gondokhoz és tervekhez." - mondta Börzsönyi József.

A Vidékfejlesztési Minisztérium képviseletében V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár tartott előadást a A vidékfejlesztés múltja, jelene, jövője címmel:

Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm a meghívást Dr. Börzsönyi József esperes úrnak, aki arra kért, beszéljek ma a vidékfejlesztés múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Azért is örülök a felkérésnek, mert valóban csak úgy van értelme a vidékfejlesztésről szólni, ha szétválogatjuk a jót és a rosszat, amit a múltból tanulhatunk; értékeljük és elemezzük jelenlegi munkákat; és megfogalmazzuk a jövőbeni elképzeléseinket.

Így Advent idején egyébként is érdemes életünk minden területén számot vetnünk. Egy barátom adventi feladatsorral ajándékozott meg, hogy segítsen az ünnepi ráhangolódásban. Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel, amit a mai napra ír: "December 4-e a Gondűzés napja. Vedd számba, kinek volna szüksége tőled több figyelemre, gondoskodásodra. Görgesd le valakinek a szívéről a köveket ezen a napon."

A Vidékfejlesztési Minisztérium munkájának minden nap arról kell szólnia, hogy észrevesszük, kinek, miben, milyen jellegű segítségre van szüksége. Munkánk kezdetén elég volt csak körbenézni, s bőven találtunk alkalmat segíteni. Szinte kiáltottak a megoldásra váró problémák, az elöregedő, elnéptelenedő falvak, az elveszett hagyományok, az eltűnő szolgáltatások, a munkanélküliség, a megélhetési nehézségek.

 

Láthattuk, mára nemcsak hazánkban, de világszerte felemás élethelyzetbe kerültek a vidéki emberek. Városi kényelemben élhetnek, hiszen a falvakba bevezették a vizet, a gázt, kiépítették a szennyvízcsatorna-hálózatokat, elérhető a kábeltévé, az internet, általánossá vált a gépjárműhasználat.  Ugyanakkor a folyamatosan elszegényedő vidéki lakosság ezt nem tudja sikerként megélni, hiszen közben hónapról hónapra a létfenntartásért küzd.

A magyar vidék sorsát ráadásul nem csak az éghajlati változások, a globalizáció és a természeti környezet pusztulása nehezítette, de az elmúlt nyolc év elhibázott, faluromboló gazdaságpolitikája is. A magyar falvak az utóbbi években fokozatosan elnéptelenedtek, elöregedtek; az egekbe szökött a munkanélküliség; bezárták az iskolákat, postákat, egészségügyi intézményeket, felszámolták a vasúti szárnyvonalakat.

Tovább rontott a helyzeten, hogy eddig az iparszerű, tömegtermelő, nagyüzemi mezőgazdaságot támogatták, ami kevesebb munkaerőt, viszont több energiát és tőkét igényel. Nem vezettek célra a falufejlesztések sem, mert nem termelési beruházásokat valósítottak meg, így tartós munkahelyeket sem teremtettek.

Ennyi nehézség láttán eszembe jutott, hogyan igazították útba Berecz Andrást, a mesemondót Csíkban. Azt mondták neki: "Kapackodjon ki a tetőre azon a felitőn!" Kérdezte, "mi volna az a felitő?" "Ugyanaz, mint a leitő ? válaszolták ? de ha van erő, van akarat s felkapackodik, akkor már: felitő. Lássuk tehát, hogy erővel, akarattal hova juthat a vidék.

Mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy a magyar vidék és mezőgazdaság ügye nem csak a falun élők és gazdálkodók gondja, mert a vidék sikereiben és kudarcaiban társadalmunk minden tagja osztozik. Az Európai Unióban már belátták ezt, nem véletlenül vált a vidékfejlesztés a XXI. században stratégiai ágazattá.

 

Másodszor azt is látnunk kell, hogy az agrárium nem pusztán az élelmezőnk. A jó minőségű, biztonságos élelmiszerrel való ellátás mellett ugyanolyan fontos feladat a tájfenntartás, a jó környezeti állapot és kulturális örökségünk megőrzése, a vidéki élet minőségének javítása, és a helyi közszolgáltatások megteremtése. Segítenünk kell a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági tevékenységet folytató vidéki vállalkozásokat, javítanunk kell a kistelepüléseken élők életminőségét, és vissza kell adnunk a vidéki élet folytatásának értelmét, becsületét, vonzerejét.

Támogatnunk kell a kis- és közepes méretű családi gazdaságokat, amelyek négyszer annyi munkahelyet tudnak teremteni, mint a nagyüzemi gazdaságok, s amelyek úgy állítanak elő egészséges élelmiszereket, helyi energiát és egyéb nyersanyagokat hogy közben megőrzik talajainkat, ivóvízbázisainkat és élővilágunkat.

Ösztönöznünk kell a vidéken élők önellátását és öngondoskodását is. Olyan körülményeket kell teremteni, hogy újra érdemes legyen őshonos baromfit és sertést nevelni a portákon, gondozni az eddig elhanyagolt gyümölcsöseket, kiskerteket. Fejleszteni kell a helyi piacokat, hogy a helyi fogyasztókat a helyi termelők láthassák el. Ezen felül minden támogatást meg kell adnunk, hogy a kistelepülések az energiaellátásban is önállóak legyenek, aknázzák ki a föld hőjét, a termálvizet, az élelmiszer-termelés melléktermékeit, a nap és a szél erejét.

Segítenünk kell fenntartani és fejleszteni az alapvető szolgáltatásokat: az önkormányzati hivatalokat, orvosi rendelőket, postákat és a helyi közlekedést. Meg kell őriznünk természeti és kulturális örökségünket is, ehhez elengedhetetlen, hogy teret biztosítsunk a közösségi együttléthez. Épp ezért a templomok, iskolák, művelődési házak finanszírozása is közérdek.

Most, hogy láttuk, milyen múltat örököltünk, s hogy milyen jövőt szeretnénk teremteni, engedjék meg, hogy szóljak néhány szót arról is, hogy a jelenben milyen intézkedésekkel próbáljuk mindezt elérni.

A kormány kiemelt célkitűzése a munkahely-teremtés, amiben nagy szerepet vállal a vidékfejlesztési tárca. Ezért módosítottuk az illetéktörvény birtokátadásról szóló részét és a Nemzeti Földalapkezelő létrehozásáról szóló törvényt. Az illetéktörvény módosítása lehetővé teszi, hogy generációról generációra öröklődhessenek a családi gazdálkodási hagyományok, hogy végre illeték- és adómentesen szállhasson apáról fiúra a föld és a megműveléséhez szükséges eszközök. A Földalapkezelő létrehozásáról szóló törvény pedig a szakirányú végzettségű agrárvállalkozóknak, valamint a fiatal, gazdálkodni vágyó és gyermekeket vállaló családoknak segít, hogy földhöz juthassanak. Így tovább bővülhet a mezőgazdasági tevékenységet folytatók köre.