Száz éves iskola köszöntése

2010-08-29 21:19:17


2010. augusztus. 28

Idén ünnepli fennállásának századik évfordulóját a hegyhátszentjakabi általános iskola. A régi fotókból kiállítás nyílt, és csaknem kétszáz egykori hegyhátszentjakabi iskolás részvételével megrendezték az elszármazottak találkozóját.

 Az utóbbi évtized iskolabezárásoktól volt hangos, ezért is nagy szó, hogy az alig háromszáz lelket számláló kis település képes volt megőrizni az  általános iskoláját. Az intézmény fennállásának századik évfordulójára meghívták az iskolában valaha tanított és még élő pedagógusokat (a huszonnégy tanárból tizenhatan voltak jelen), és az egykori diákoknak is postáztak meghívót.Az Elszármazottak találkozójára 280 meghívottból csaknem kétszázan el is jöttek,  így a szombat délután két órakor kezdődő  ünnepségen másfélszeresére duzzadt Hegyhátszentjakab népessége.A találkozón, melyen  V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár, a térség képviselője és Majthényi László,  a megyei közgyűlés elnökhelyettese mondott beszédet.

V. Németh Zsolt a jelenlévő gyerekeknek címezte gondolatait:

-Talán nem is tudjátok, micsoda adomány az, hogy 100 éve minden tanítási napon nyitott kapukkal vár benneteket az iskolátok. Borús hétfő reggeleken, amikor az átlagosnál is nehezebb az iskolatáska, lehet, hogy inkább tehernek, kötelezettségnek érzitek a tanuláshoz való jogot.

Ilyenkor gondoljatok arra, hogy sok veletek egykorú társatok csak álmodik erről a lehetőségről. A világban 75 millió általánosiskolás-korú gyermek nem jut iskolai oktatáshoz. Afrika egy részén kevesebben végeznek általános iskolát, mint a gazdag országokban egyetemet. Vannak, akik a bőrszínük vagy az anyagi helyzetük miatt nem járhatnak iskolába, és van olyan ország is ahol a lányok nem tanulhatnak tovább.

Magyarországon a tanuláshoz, művelődéshez való jog alkotmányos jogunk, nemtől, nemzetiségtől, anyagi helyzettől függetlenül. Az elmúlt évtizedben mégis sok gyerek egyik napról a másikra zárva találta kedves iskolája épületét, el kellett búcsúznia szeretett tanáraitól, és nap mint nap messzire kellett utaznia, hogy tanulhasson.

Becsüljétek hát meg iskolátok, mi pedig azon dolgozunk, hogy a jövőben mindenkit nyitott kapu várjon, aki tanulni szeretne- majd így folytatta, inkább már a felnőttekhez fordulva:

- Nincs közösség közösségi épületek nélkül. Ha nincs meg a tér, ahol egy időben lehet ott két ember, akkor nincs alkalom a találkozásra és beszélgetésre, az eszmecserésre és az együttgondolkodásra sem. De ha építünk maguk köré négy biztonságot adó falat, máris megteremtettük a találkozás lehetőségét. Itt támogathatjuk egymást, tanulhatunk egymástól, és ezáltal formálhatjuk magunkat, a másikat, településünket, sőt egész társadalmunkat is.

Mi a Vidékfejlesztési Minisztériumban egyik legfontosabb célunkul azt tűztük ki, hogy megőrizzük, támogassuk és fejlesszük ezeket a közösségmegtartó épületeket. Hiszünk abban, hogy ha egy településnek megmarad a temploma, iskolája, postája, orvosi rendelője, akkor a településen élőknek is megmarad a hite, tudása, összetartása és ereje.

 Hegyhátszentjakab szerencsés, mert templomának és iskolájának falai egybefogják az itt lakók szeretetét és akaratát, ami talán nélkülük szétszóródna. A falak segítenek körülbástyázni és megőrizni az értékeinket, ugyanakkor elválasztanak és megvédenek minket a természet és a történelem viharaitól.

Az iskola százéves falai összetartják a homokszemekként pergő időt is - 100 év pedig nagy idő. Egy ember életében szinte elérhetetlen, egy iskoláéban tiszteletre méltó, és a történelemben sem elhanyagolható. 100 éve Cook kapitány elérte az északi sarkot, Londonban megrendezték az első posztimpresszionista kiállítást, Portugáliában kikiáltották a köztársaságot, Bartók Béla és Kodály Zoltán pedig megtartotta első közös szerzői estjét.

Az amerikai író, Mark Twain élete épp abban az évben ért véget, amikor az iskola épületének története elindult. Bölcsessége és humora azonban túlélte. Tőle ajánlanék egy-egy gondolatot tanároknak és a diákoknak a következő 100 év nehezen induló hétfő reggeljeire:

Tisztelt tanárok, ha az osztály zajos, rendetlen, akkor se feledjék: "Mindenkiben el van rejtve a jónak egy szikrája. Néha igen hosszú időbe telik, mire előkerül."

Kedves gyerekek, ha elbizonytalanodtok majd a továbbtanulás küszöbén vagy a pályaválasztás előtt állva, gondoljatok arra: ?Minden a nevelés. Az őszibarack egykor keserű mandula volt, a kelvirág pedig nem más, mint diplomás kelkáposzta?.

Az ünnepeltnek, a százéves iskolának pedig azt kívánom, élvezze ki a nyárból megmaradt néhány nap nyugalmát, majd szeptembertől fogadja újra tárt kapukkal a hegyhátszentjakabi tanulókat, adjon nekik helyet a tanuláshoz való joguk gyakorlásra és teret a kibontakozásra- fejezte be gondolatait.

A nosztalgiázást segítette a diákok régi fotójából nyílt kiállítás. Egy másik tárlat pedig a  hegyhátszentjakabi  iskola  százéves történetét  mutatta be.  (Amihez a képeket levéltári kutatások nyomán sikerült beszerezni.)A tárgyi emlékek megtekintése természetesen az egykori pedagógusokat  és diákokat  a múlt felelevenítésére  késztette. A jeles eseményén  fellépett a  zalalövői általános iskola énekkara, s természetesen a  hegyhászentjakabi  intézmény gyermekei által előadott  műsornak is nagy taps volt a jutalma.

A helyi  önkormányzat és Vadása Faluszépítő Egyesület pedig pincepörkölttel vendégelte meg a falut és a hazalátogató elszármazottakat.