Dr. Joó István, a magyar földmérés és térképészet kiemelkedő alakjának, a székesfehérvári főiskola meghatározó oktatójának tiszteletére avattak emléktáblát pénteken szülőfalujában, Egyházashollóson. Az emléktábla felavatásán V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár Dr. Joó Istvánra mint egykori tanárára emlékezett:

"Ég és föld! - mondjuk két teljesen különböző emberre, két egymástól nagyon távolálló helyzetre. Föld és ég - örök ellentétpár, ki az egyikhez, ki a másikhoz érzi magát közel - én azonban ismertem valakit, aki akár a földre, akár az égre pillantott, kiismerte magát. Joó Istvánra gondolok, a műszaki tudományok doktorára, a magyar földmérés és térképészet kiemelkedő alakjára, a székesfehérvári főiskola meghatározó oktatójára, vezetőjére. A földmérőre, akitől csillagászatot, csillagászati helymeghatározást tanultam.

Ő volt az, aki mert magasra, távolba nézni, mégsem botlott meg a lába előtt heverő göröngyökben sem. Gondolkodásmódját, melyet egyszerre formálta magas elméleti tudás és gyakorlati tapasztalat, talán épp szakterületétől, a geodéziától kölcsönözte, amiről ő maga írta egy cikkében, hogy előkelő helyet foglal el mind a tudományok között, mind a gyakorlati életben, mivel segíti az űrkutatást, de kiszolgálja a közigazgatást, a mezőgazdaságot a közlekedést is.

 "Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik" - írta  Antoine de Saint-Exupéry. "Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára, problémák." Dr. Joó István nem varázslatos titkokat, nem is közömbös fényeket, de még csak nem is fejtörést okozó égitesteket látott a csillagokban.

Földmérőként-csillagra mérőként támpontoknak, igazodási, viszonyítási pontoknak látta őket, a kutatás műszaki segítőinek; megoldást, utat, lehetőséget látott bennük. Ahogyan lehetőséget látott a kutatásban, a tanításban, a vezetésben; a technikai vívmányokban, a nemzetközi tudományos összefogásban és tanítványaiban egyaránt.

Sokan, sokféleképpen emlékeznek rá. De a barátok, kollégák, beosztottak, kutatótársak, diákok visszaemlékezéseit olvasva kirajzolódik személyisége néhány meghatározó vonala. Hallatlan energia, óriási szorgalom, rendkívüli munkabírás. Kötelességtudat, felelősségtudat, hivatástudat, sőt - ami a hazai földmérési és térképészeti tevékenység fejlesztését illeti - küldetéstudat. Vezetőkészség, segítőkészség. Széles látókör, szerteágazó érdeklődés. Konok igazságszeretet, következetesség, emellett pedig személyesség, közvetlenség, őszinteség.

"Az ember igazán nem tudja, hogy a mások emlékezetében hol marad egy ragyogó folt utána" - írta Németh László. Dr. Joó István sokak, sokunk emlékezetében hagyott fényes foltokat. Mégsem bízta emlékének fennmaradását a gyarló emberi emlékezőtehetségre, mert pályafutásával, szakmai eredményeivel maradandót alkotott. Neve mindannyiszor el fog hangozni a jövőben, ahányszor csak Magyarország egységes vetületének, egységes térképrendszerének bevezetéséről beszélünk; valahányszor a hazai asztrogeodézia elindulását; vagy az állami földmérési kutatóbázis létrejöttét említjük. Őrizni fogja a nevét a rengeteg általa jegyzett publikáció is: könyvek, jegyzetek, disszertációk, térképművek, tanulmányok és kiadványok.

Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen jelentős személyiségnek és egy ilyen jelentős pályának miért van szüksége kőből-bronzból készült emléktáblára. Nincs neki. Nekünk van rá szükségünk, nekünk fontos, hogy kifejezzük általa nagyrabecsülésünket, tiszteletünket, hogy legyen egy tárgy, ami kézzel foghatóan őrzi emlékét, amire rámutathatunk, ha a felnövő nemzedékeknek mesélünk róla - akkor is, ha ő, aki földön, égen egyaránt jól tájékozódott, már a csillagok közt talált lakhelyet.

A tábla hirdeti a műszaki tudományok fontosságát, nélkülözhetetlenségét; és bármely ránéző egyházashollósi fiatalt biztosíthatja, hogy a legkisebb faluból elindulva is lehet teljes életet élni, és fontos beosztásokban helytállni.