2024. március 29. péntek
|
Többszörös jubileumot ünnepelt a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes
75 éves a gencsapáti néptáncmozgalom, 20 éve alakult ujjá a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes, 10 éve alakított meg az Ispiláng utánpótláscsoportot és 15 éves a Gencsapáti Legénycéh. A neves évfordulókat jubileumi műsorral ünnepelték szombaton. A táncosokat V. Németh Zsolt köszöntötte:
"Aki próbált már valaha egyetlen tánclépést, ugrást, forgást megtanulni, az tudja, nem könnyű dolog. A karunk, lábunk arra van kitalálva, hogy általuk könnyen, hatékonyan elérjük, amit akarunk. A test a legkisebb erőkifejtésre törekszik. Ezért kell szoktatni, nevelni az izmainkat, ha az egyszerű sétánál, futólépésnél többre, szebbre akarjuk használni őket. Tízszer, százszor is meg kell ismételni egy mozdulatot, mire végre tökéletesen sikerül. És még sokkal több gyakorlás kell ahhoz, hogy olyan természetesen, összehangoltan és mosolyogva menjen, mint a Gencsapáti Néptáncegyüttes tagjainak.
Csak elképzelni tudom, milyen sok munka áll a most látott előadások mögött. Vajon honnan van ereje a gencsi táncosoknak a sokadik koreográfiát is megtanulni? Honnan nyertek energiát 10 éve az Ispiláng Együttes megalakításához? Miből tudott újjá alakulni 15 éve a Legénycéh, 20 évvel ezelőtt az együttes? Mi tartja életben a gencsapáti néptánc-mozgalmat immár 75 éve?
Azt hiszem, a hagyomány. A hagyomány ugyanis nem más, mint az a képesség, hogy az ember megőrzi eredetének minden izgalmát, titkát s erejét - ahogy Csoóri Sándor mondta. Ez a titok, ez az erő pörgeti Gencsapátin a táncos leányok szoknyáját, ez üti össze a legények bokáját.
Ezrek története, tudása, érzése támogatja a gencsieket, amikor felöltik a táncos csizmát. Hiszen a néptáncot, a népművészetet nem mecénások rendelték meg a saját szórakozásukra, hanem a világban boldogulni akaró egyszerű ember táncolta ki benne izgalmait, szenvedélyeit, csodálkozásait, tapasztalatait, örömeit, félelmeit időtlen ideje, sok-sok generáción át. Ezt teszik mind a mai napig a gencsapáti néptáncosok is - ettől őszinte, ettől hiteles az előadásuk.
Nézem őket tánc közben a színpadon, viseletben, és nézem őket a Belgiumban készült csoportképen, pólóban, sportcipőben. A mosoly, a csillogó tekintet ugyanaz. Önazonosak. Arra gondolok, ezek a fiúk, lányok, férfiak és nők, elődeikhez hasonlóan, oly sokáig gyakorolták a tánclépéseket, hogy nemcsak az izmaik erősödtek meg, de a jellemük is. Nemcsak a lábuk hajlandó megvalósítani a nehezebb, szebb mozdulatokat, de ők maguk is szívesebben választják az értékesebb, tartalmasabb életet, minthogy a kisebb ellenállás felé menjenek; minthogy az egyszerűbb megoldás, a könnyebb út mellett döntsenek.
Ezért tudta megőrizni saját ízeit, színeit, táncait Gencsapáti, ahelyett, hogy kényelmesen nekivetette volna a hátát a városnak. Ezért maradt élő, nem pedig alvó település. Hogy ez továbbra is így maradhasson, nagy szükség van a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes tagjainak lelkesedésére, összetartására, közösséget kovácsoló, hagyományt életben tartó tevékenységére.
Morus Tamás azt mondta, a hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása. A gencsapáti táncosok jól tudják ezt. Meg is valósítják nap mint nap. A jubileum alkalmából kedvet, erőt, egészséget kívánok mindannyiuknak a láng életben tartásához és továbbadásához, hogy majd újabb 10-20-75 év múlva újabb generációk, újabb évfordulókat ünnepelhessenek együtt."