„A növény az az anyag, amiből gyúrom a szobrot, az a festék, mellyel festem képeimet, az az eszköz, mellyel felfogom, megtöröm a napsugárt, az az eszköz, mellyel megszólaltatom a fülemülét, az az eszköz, mellyel felfakasztom a virágillatot, ahol a színeknek a paroxizmusig fokozódott orgiája a virágillat bódító mámorával összeolvad a madárének szende harmóniájával a megújhodó természet grandiózus szimfóniájában.”

Gróf Ambrózy-Migazzi István a Parlament főrendi házában 1910-ben elhangzott szavait idézve nyitotta meg Ruborits Tamás, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. közjóléti műszaki vezetője a koszorúzással kezdődő szűk körű ünnepséget.

V. Németh Zsolt rövid köszöntőjében egyebek mellett arról szólt, hogy számára Jeli mindig a tavasz kiteljesedését hozza, mely egyszerre jelenti az állandóságot és a változatosságot. Ezután szélesre tárta a varázskert kapuit, mely szombattól várja a látogatókat.

Az első látogató, aki átlépte a kert képzeletbeli küszöbét, Katzlerné Zsigmond Anikó nyugdíjas pedagógus volt, aki Ajkáról érkezett.

Mint elmondta: minden évben ellátogat a Jeli Arborétumba, immár 39 éve. Számára ez a zarándoklat igazi feltöltődés. Szereti a kert nyugalmát, a mindent betöltő virág­illatot. Emeletes házban lakik, a hosszú bezártság után az első útja ide vezetett. Gáspár Attila és párja, Gáspár-Vécsei Bernadett Rákosmentéről, Budapest XVII. kerületéből jöttek. Először jártak itt. Régóta tervezték. Az interneten sok szép képet láttak a kertről. Mint mondták, szeretik a Nyugat-Dunántúl tájait.

VAOL