Látszanak már a gyümölcskezdemények a fán, ha maradna mindegyik kezdemény, szó szerint roskadásig lenne a fa – magyarázta a késői­nek tűnő gyümölcsfametszés szükséges­ségét Drimmer Márton gyümölcsész a nádasdi Cseresnyéskertben.

A gyümölcstermesztés és -feldolgozás minden stádiumát felvonultatták a programok.

Dr. Árva Pál szőlész, borász az aktuális tavaszi munkák kapcsán azt mondta, az időjárás okán két héttel vannak „lemaradva” a vasi gyümölcsösök és szőlősök az Alföldhöz képest.

A feldolgozásról Rimóczi Péter helyi őstermelő beszélt. Egyebek között arról, hogy szörpjei és gyümölcslevei mellé gyümölcssajtokkal bővült a termékpalettája, levédetni készül a terméket, éppen ezért nem sokat árult el róla, csak annyit, hogy tartósítószer nélküli, és a szilvasajtja például öt hónapig érlelődött.

Vegyszerekről is szóltak az előadók és kérdeztek az érdeklődők, ennek nyomán szóba kerültek a méhek is. Nem alaptalan az aggodalom a méhek eltűnésével kapcsolatban – mondta a szakmai nap zárszavában V. Németh Zsolt miniszteri biztos, a térség országgyűlési képviselője. Sokszoros értéket jelentenek a szőlőhegyek, gyümölcsösök – hangsúlyozta. A népdalok és a néptánc megőrzésével állította párhuzamba a zártkerti kultúra megőrzését. Mert gyakorlatilag élő génbankok ezek a kertek, mint amilyen a nádasdi is. A mai gyerekek almából, körtéből nem ismernek annyit, mint amennyinek a termesztése és felhasználása néhány évtizede még evidens volt ezen a tájon. Illés Péter könyve nyomán felidézte azt az országos szokást, amely szerint a három évig parlagon hagyott kerteket elvették a gazdától, de Nádasdon ennél is szigorúbbak voltak: már a második év után a szomszéd kaphatta a gondozatlan területet. A gyümölcshaszon mellett a közösség összetartó erejét is kiemelte, de még az egészséget is, hiszen a napi futóedzés helyett a kerti munka legalább olyan edzettséget ad – és még értéket is teremt.

VAOL