2024. március 29. péntek
|
Nádasd, 48-as emlékmű avatása 2016. március 15. 9:00
Honvéd szíveket megerősítve…
Emlékmű a nádasdi honvédeknek
2016.március 15.
Március 15-én avatták fel a nádasdi Templomkertben, az 1848-49-es szabadságharcunkban részt vett nádasdi honvédek emlékművét. Az avató beszédet V. Németh Zsolt Környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár, országgyűlési képviselő mondta. Az ünnepségen részt vettek a közös hivatal polgármesterei, községeinek képviselő-testületei, az egyházközség képviselő-testülete, meghívott vendégek és a lakosság.
Az ünnepi műsort a Nádasdi Széchenyi István Általános Iskola és a Művelődési Ház adta. Az avatóünnepségen áldó imát mondott Kőrösi Krisztina evangélikus lelkész, díszőrséget állt a Batthyány Lovas Bandérium. Az ünnepség során tisztelettel megemlékeztünk a nádasdi honvédekkel együtt a Halogyról, Daraboshegyről, Hegyháthodászból, Hegyhátsálból, Katafáról és Szőcéről a szabadságharcban részt vett honvédekről is. Isten jutalmazza örök békéjével hazánk szabadságát védelmező hős honvédjeinket! Jutalmazza mindazokat is, akik nádasdi emlékművük létrehozásában adományaikkal, szakmunkáikkal, sokrétű közösségi munkájukkal részt vettek.
Legyen ez az emlékmű a nádasdi Templomkertben szabadságharcos honvédjeinkre emlékezve mind a jelen, mind a jövő nemzedékének a hazaszeretetnek és a szabadságnak Isten által megáldott jelképe!
Az avatóünnepségen beszédében az államtitkár elmondta:
Példát kell adni ennek a nemzetnek – mondta Jókai. És valóban március 15.,1848 példát adott. Hiszen nemzetünk hasonló sorsfordító napjaiban vissza lehetett, vissza kellett fordulni. Így 1956-ban sem engedtek a 48-ból, és negyed évszázada megtörtént rendszerváltozás alapjait is a ’48-as értékek jelentették.
Mire jók az ünnepek? – tesszük fel újra, meg újra a kérdést az ünnepnapok alkalmából. Legyenek azok családi ünnepek, egy településé, mint ez a mai, mikor emléket állítanak az egykori honvédoknak, vagy egybe esve a nemzet ünnepéről beszélünk. Mire jók az ünnepek? Talán szórakozásra? Talán élményszerzésre, kikapcsolódásra? Persze erre is, mert lehetőséget ad arra, ami az ünnep lényege, hogy a közösséget megerősítse. A közösséget megerősítse, a hitünket megacélozza, a kapcsolatokat összekovácsolja, és bizony a legfontosabb eleme az mégiscsak az, - Jókai szavaival -, hogy a szíveket megerősítse. Könnyebben tesszük ezt tavasszal, hiszen a nagy hármas ünnepcsokorban mondhatjuk azt, hogy ez a legszeretettebb ünnepünk. Ehhez talán hozzájárul az is, hogy szép szándékunk, tavaszi megújulásunk egybe esik a természet újraébredésével. (…)
(…) Kinézve az ernyők alól, látjuk már a rügyeket a fákon, a földből előbújó virágokat, a zöldellő füvet, és persze látjuk azt is, hogy a természet örökös körforgásában ez a kitüntetett időszak azért még ellentmondásokkal teli. Az elemek vívják a harcukat, a böjti szelek, vagy az eső, - mint most, és azon a nevezetes napon is -, megkeserítik életünket. De ilyenkor is tudjuk már, hogy a felhők fölött ott a kék ég, és el fog jönni a tavasz, el fog jönni a megújulás is. Március 15-ét ünnepelni mindig az értékeink mellett való kiállást jelenti. (…)
(…) Ha valamit ki kell emelni az akkori érdemekből, az akkori lényegből, az a hűség. Hűség mindenekelőtt a hazához, hűség a családunkhoz, hűség egy településhez, hiszen ez által kerülünk kapcsolatba, ezáltal van közünk az országgal és a nemzettel is. Hűség a hazához - a költő szavaival:
a lelked
része.
határait beléd véste
ezer éve a hit.
Mert
a haza kereszted is.
Betlehemi csillagod is.
Hiába tiporták hadak él.
Hiába tiporták hadak él.
Mert a haza…
Mert a haza te magad vagy.
(Horváth Sándor: Mert a haza)
(…) 1848-ban tették a dolgukat a szabadságra vágyó jobbágyok, vagy éppen a plebeljus költő, a tanult ügyvéd, a nemzetért elkötelezett arisztokrata, a katonának állt nemes. Akkoriban egyet akartak a társadalomban, minden rétegbe, és senki sem gondolta, hogy az elvárás, hogy bólogassanak a felsőbb, Habsburg hatalomnak, hanem az várták, hogy cselekedjenek, és ma is ezt várjuk el. Ma is ezt várjuk el mindannyian. A következő hónapok, évek sorsdöntőek lesznek hazánk életében. Most a saját jövőnk határán állunk, és hűségünknek erősebbnek kell lenni, mint valaha, mert csak így érhetünk el olyan csodákat, amelyeket majd tíz nemzedék után is megemlegetnek.
Forrás: Együtt Nádasdért Faluszépítő és Fejlesztő Kulturális Egyesület, HH, Takács László