Ahhoz, hogy Vas Megyei Értéknapot tarthassunk szükség volt azokra a vasi értékteremtő közösségek több évtizedes munkájára, kiemelkedő hagyományőrző, értékfeltáró, értékmentő és népszerűsítő, oktató tevékenységére, aminek révén eljutottunk oda, hogy  a helyi értékek folyamatosan gyarapodtak. Ennek köszönhetően a helyi értékek a településeken egyre gyarapodtak s a hatvanöt helyiségben lévő értéktár bizottságok együttműködve a mellettük dolgozó több száz önkéntessel sokat tettek azért, hogy ezek az értékek ne csak Vas megyében, hanem országszerte ismertté váljanak.

   Értékeket emberek teremtenek vagy emberek közreműködésével születnek értékek. Az sem mindegy, hogy kinek fogalmazzuk meg, milyen céllal, milyen szándékkal értékeinket és milyen üzenetet akarunk vele létrehozni: legyen az egy néptáncegyüttes, mint a Gencsapáti tánchagyományok, legyen az a Toronyi kenyér, amely falazott kemencében adalék anyag nélkül csak rozsból, búzalisztből, sóból, vízből és élesztőből készül, csak ebből állhat a tészta. De említhetném Bükfürdőt, mint értéket, a megye egyik legjelentősebb turisztikai látványosságát, aminek gyógyhatású vizében nemcsak a hazaiak, de a külföldiek is szívesen megmártóznak. De kihagyhatatlan nagy költőnk, Vas-megye szülöttének Berzsenyi Dániel emlékének az ápolása Egyházashetyén. A Berzsenyi kultusz Somogy megyén kívül igazából Vas megyéhez kötődik. Hogy mennyire szerette szülőföldjét, annak ékes bizonyítéka a Búcsúzás Kemenesaljától című verse, amit 1806-ban írt Niklára való költőzésekor. Ezzel a költeménnyel – az irodalomtörténészek szerint- a legnagyobb magyar elégiaköltők sorába emelkedett. Érdemes néhány sorát meghallgatni: ,, Messze setétedik már a Ság teteje, /Ezentúl elrejti a Bakony erdeje/ Szülőföldem, képedet,/ Megállok még egyszer, s reád visszanézek./ Ti kékellő halmok! Gyönyörű vidékek!/ Vegyétek bús könnyemet.” Ez a szülőföldtől való búcsú versrészlete is világosan mutatja, hogy Bersenyi -titkon- az oda való visszatérés vágyát is magába rejtette.

  Berzsenyi Dánielnek, a Nádasdyaknak, a Batthyányiéknak, az Erdődyéknek, a szombathelyi püspököknek és még számos híres és névtelen elődünknek hálával tartozunk, hogy megannyi vérzivataros évszázad alatt is megőrizték és gyarapították közös kincseinket itt Vas megyében. Nem véletlen tehát, hogy a Vas-megyei értéktárba épületek, várak, kastélyok, egyházi létesítmények, templomok és zarándokhelyek is bekerültek. Büszkék lehetünk arra, hogy a megye sokszínű kultúrájának számos értékét fedezhetjük fel, amely a kulturális és művészeti életben is a hagyományok tiszteletére épült. Ez a térségben a római kortól eredeztethető történetiséget feltételez, azt a pannon szemléletet, azt az önazonosság tudatot csempészte be a vasiak gondolkodásába, cselekvéseibe, amely az itt élőknek megőrizte eredeti arcát. Hiszen a táj lelke, az ősi kultúra és a természeti szépség -így együtt – egymásba feloldódva hat az emberre.

   Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Itt a helyi és a megyei önkormányzatok nagyon fontos feladatokat hajtottak végre az elmúlt években, hiszen gondoskodott  a megyében fellelhető kincsek, szellemi és tárgyi értékek felkarolásáról, megmentéséről. Ez egyben közösségteremtést is jelentett, jelent, amely még nagyobb erőt kölcsönöz az itt élőknek. Bízhatunk abban, hogy a Vas Megye Értéktára könyv, a ,,Vasi Érték Díj” elismerés gondolatébresztő lesz mindannyiunk számára, hogy nem csak értékmentésre, értékteremtésre kell összpontosítani, de azok megbecsülésére is nagyobb gondot kell, hogy fordítsunk.