PROGRAMNAPTÁR
2019. december 9. hétfő
HKSzCsPSzV
           

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31


FACEBOOK

Vasvár, XIII. Vasvári Rétes Fesztivál, 2015. augusztus 15

2015. augusztus 18. 10:00:31  nyomtatási kép
   V. Németh Zsolt államtitkár, országgyűlési képviselő ellátogatott a XIII. Vasvári Rétes Fesztiválra, ahol ünnepi beszédet mondott, és megnyitotta a a Magyar Fotóművészek Szövetsége Senior Alkotó Csoportjának Hungarikumok – kiállítást, melynek helyszíne ezúttal a Nagy Gáspár Kulturális Központ Castrum Galériája.



   Sűrűn vagyok mostanában itt Vasváron, nemcsak, mint vasvári, aki szereti ezt a várost, hanem annak okán is, hogy megnyissak egy-egy fontos létesítményt Vasváron. Egyszer hivatalból, kötelességből teszem ezt, mint a környezetügyért, az agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár, másrészt mint patrióta veszek részt ebben a munkában, aki boldog, hogy térségünkben egyre-másra nyílnak meg fontos, új, a közt szolgáló intézmények, nyílnak meg fesztiválok, falunapok vagy a helyiek rukkolnak elő olyan kulturális, helytörténeti, agrár-és ipartörténeti, természeti, gasztronómiai értékekkel, érdekességekkel, ami csak itt Vas-megyében található. Nem régiben például volt szerencsém méltatni azt az államigazgatási feladatok ellátására felújított épületet, amely a Vasvári Járás székhelyén kormányablakként hivatott megoldani a különböző ügykörökkel kapcsolatos teendőket és ellátni a térség munkaerő-piaci gondjait. De öröm volt egy más alkalommal beszélni arról az épületről is, a Békeház pincéjéről, ahol 1664. augusztus 10-én megkötötték a nemzetközi jelentőségű Vasvári békét. Ezek az események mind-mind azt jelzik , hogy Vasvár idősebb és fiatalabb nemzedéke összefogva ápolja a hagyományokat, egyben feltárja a térség hiteles történelmi múltját.



   Most megint egy kedves eseménynek lehetünk részesei, a XIII. Vasvári Rétesfesztiválnak. Ez is hagyományőrzés és bizonyítja azt, hogy él, lüktet a város, mindennapjaiban, közösségi életében benne van, hogy fontos számukra a kulturális örökség értékeinek megőrzése, a hagyományok ápolása. Most a különleges ízű vasvári rétes készítésének megünneplése van soron, fesztivállal, színes programokkal és természetesen rétes kóstolással a kulináris örömök kedvelőinek. Milyen jellemző, hogy az igazi magyar termékek, őshonos állatok dalra vagy versre ösztönzik a népi dalfaragókat. Nem véletlen, hogy a népi, gyermekmondókák sora született meg a rétesről, így például: ,,Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére, pedig a rétes nagyon jó, katonának az való...”- folytathatnám a sort. De ez a mondóka is érdekes: ,, Tekeredik a kígyó. Rétes akar lenni. Kipp-kopp, kalapács. Kipp-kopp, kalapács. Kicsi Kovács, mit csinálsz?”

   Na, ennyi talán elég a rétesről, hiszen nem az én tisztem e finom magyar különlegességről beszélni. De annál inkább a sok mai program egyik unicális látványáról kell szólnom, amely a Castrum Galérián nyílik meg, a Magyar Fotóművészek Szövetsége, Senior Alkotó Csoportjának Hungarikumok című kiállítása. Mielőtt a kiállítást megnyitnám Tisztelt Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy néhány szót mondjak a hungarikumok keletkezésének lényegéről. Nem akarom hosszan taglalni, hogy hány és hány eredeti, őshonos magyar terméket próbálnak egyes országok saját magukénak tudni, hamisítani. Említhetném az egyedi, különleges magyar fajtájú gyümölcsből készült pálinkáinkat, a világhíres fűszerpaprikáinkat, a makói hagymát, a tokaji aszút, a téli szaláminkat- a Picket, a Herzet-, a magyar akácmézet, nem sorolom tovább. Tehát szükség volt arra, hogy a magyar termékeink védelmében, a magyarság értékeit összegezzük és ország-világ előtt, akár ezer évnél is régebbi értékeinket megvédjük, hungarikummá nyilvánítsuk. Csak néhányat sorolnék fel, ilyen például a kalocsai fűszerpaprika, a Gyulai kolbász, a magyar szürke marha, a magyar operett vagy a Halasi csipke. Ma már van Hungarikum törvényünk, amely 50 hivatalosan bejegyzett hungarikumot tartalmaz. A hungarikumok olyan értékek, amelyek ezer szállal kötődnek tájainkhoz, történelmünkhöz, népünkhöz és kultúránkhoz. Több mint másfél évtizedes szervező munka után – amiben Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke kiemelt szerepet játszott- végre 2012. április 2-án az Országgyűlés meghozta a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvényt. Célja, hogy megfelelő jogi keretet adjon a magyarság egésze számára- a külhoni magyarokat is ideértve- fontos értékek azonosításához, gyűjtéséhez, dokumentálásához. A törvény a kisebb közössége számára összetartást segítő, közösségépítést serkentő lehetőséget biztosít. A hungarikum mozgalmat olyan alulról felfelé építkező rendszernek kell elképzelni, melybe az értékek piramisának csúcsára az ágazati, települési, megyei és külhoni értékek felkutatásával fel lehet jutni a piramis csúcsán lévő hungarikumokhoz, amely már a magyarság csúcsteljesítményét jelentik. Azt külön hangsúlyozom, hogy egy-egy térség szorgalmas, lelkes civil vagy hivatásos kutatóin múlik, hogy ez az értéktár, a hungarikumok tára növekedjék.



   Ezért öröm látni, hogy a most kiállító fotós alkotócsoport a hungarikumok megörökítésénél mesterségbeli tudásukkal és különleges látásmódjával bíró tagjai azonosulni tudtak egy-egy nemzeti kincsünkkel a maga teljes mélységében. Ezek a fotók hűen, mégis elgondolkodtatóan tükrözik a Mohácsi busójáráson fellobbanó télűző tűzet, mint ahogy azt is, amikor a tokaji szőlőtövekről felszáll a pára. De élmény látni, átélni a Duna pesti partjának nyugodt kompozíciójának keretbe rendezését vagy a szóda bemutatásának új, dinamikus nézőpontját. Köszönöm a kiállító fotóművészeknek, amiért ilyen látványos módon formába öntötték a nagy gonddal összeállított nemzeti lajstromot és színekkel, fényekkel mutatták meg, hogy mi mindenre vagyunk büszkék. A kép, a fotó nem pusztán illusztráció, hanem egy olyan látvány, amely további gondolatokra sarkall, tovább fűzi a gondolatláncszemet. Ezek a művészi fotók nem öncélú ábrázolásai a hungarikumoknak, hanem újabb tartalmat adva fontos célja a magyar kultúra, a hagyományok népszerű megjelenítésének. Ez a kiállítás kedvcsináló, hogy minél több értékünk kerüljön majd be a Magyar Értéktárba, majd a Hungarikumok gyűjteményébe.

   Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm az alkotóknak ezt a munkát, Vasvárnak, hogy helyet adott a kiállításnak és ezzel jó szívvel ajánlom, a művészi alkotások megtekintését.