PROGRAMNAPTÁR
2019. december 9. hétfő
HKSzCsPSzV
           

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31


FACEBOOK

Kercaszomori könyvbemutató, 2015. augusztus 09 14:00

2015. augusztus 11. 09:00:45  nyomtatási kép

Ünnepelt a hétvégén Kercaszomor. Falunapokat tartottak, aminek az egyik fő eseménye egy könyvbemutató volt: a Kercaszomor Értéktára első köteteként jelent meg az önkormányzat kiadásában a Határszéli kálvária című könyv, a Pongrácz család huszadik századi történetéről. V. Németh Zsolt államtitkár, a térség országgyűlési képviselője méltatása szerint, nem csak család és helytörténet ez a könyv, hanem hiteles, drámai látlelete Kercaszomor 150 évének. Mint ismert, Kercaszomor 2008 óta a legbátrabb falu címet viseli, a 95 évvel ezelőtt történt szomoróci felkelés óta. A helytörténeti sorozatban feltárják a falu múltját, bemutatják a jelenét és az utolsó kiadványok már a jövőbe tekintenek majd.

Forrás: Credo Evangélikus Rádió Szombathely


  A bemutatót V. Németh Zsolt köszöntőjével nyitotta meg.

  Amikor könyvbemutatóra kérnek fel és kezembe veszek egy könyvet, mindig az jut eszembe, hogy én csak pár percet fogok beszélni, de a szerzőnek mennyi munkájába került, amíg a könyv utolsó sorainál letette a tollat vagy leütötte az utolsó betűt író-vagy számítógépen.

  Ezért is nagy tisztelettel olvastam végig ezt az alig 140 oldalt, amelyben egy család, egy község több mint másfél évszázados története, küzdelme, örömei bontakoznak ki. De ez a könyv, Pongrácz Dániel Határszéli Kálvária című könyve nem csak egyszerűen család- vagy helytörténeti visszaemlékezés, hanem hiteles, drámai látlelete országos kitekintéssel mind annak, amely Szomoróc községgel, Kercaszomoróc lakosaival történt.

  A több mint negyven év kommunista diktatúra miatt elhallgatott történelem eseményei kelnek ismét életre a könyv lapjain. S habár a falu népe vagy az onnan elszármazók mindig is tudták, hogy mi történt az igazságtalan trianoni béke után, majd a szovjet megszállás alatt Szomorócon, a felejtés nagy úr és éppen ezért fontos az emlékezés, a valóság leírása az utódok számára, ami eddig a történelem könyvekből kimaradt vagy meghamisították a történéseket.

 

   A szerző, Pongrácz Dániel ezzel nagy szolgálatot tett nemcsak falujának, de a hazájának is. Ismét bebizonyosodott, hogy a történelmet emberek csinálják és igenis számít az akarat, a bátorság, a hősiesség, hogy ne történjék velünk bármi.

  Az első világháborúból az Osztrák-Magyar Monarchia, egyáltalán Magyarország a vesztesek oldalára került. Büntetésként a trianoni békeszerződéssel elvesztette területének kétharmadát. Talán több város, falu maradhatott volna Magyarországnál, ha a bénultság nem hatalmasodott volna el az országon és nem lett volna vörös rémuralom. Mégis néhány település úgy gondolta, hogy nem akar idegen országban élni. És harcuk, akarásuk sikerrel járt.

  Ez volt Sopronnál 1920-21-ben, amikor is egy maroknyi népesség egyetemisták, gazdalegények, veterán frontkatonák- fellázadt az igazságtalan döntés ellen és kikényszerítették a népszavazást. Sopron a leghűségesebb magyar városnak bizonyult, nem került Ausztriához.

  Somogyváry Gyula könyve, És mégis élünk, gyönyörű példázatát adja a hősiességnek. A másik magyar település Balassagyarmat viszont elnyerte a legbátrabb város elnevezést, mert 1919-ben a város lakosai, a vasutasokkal az élen kemény harcban kiverte a cseheket Balassagyarmatról. És elérkeztünk Szomoróchoz, ahol 1920-ban fegyveres felkelés tört ki a jugoszláv megszállók ellen, amiben részt vettek, a szomoróci és kercai férfiak, a Pongrácz család számos tagja és a szerző anyai nagyapja Papp József is. A felkelés nem volt hiába való, mert Szomorócz végül visszakerült Magyarországhoz. Így lehetett a rendszerváltás után, nagy küzdelmek árán  Vas megye Legbátrabb községe, Kercaszomor.

   Az Országgyűlés 2008.október 27-én megszavazta a Communitas Fortissima törvényt, azaz a ,,Legbátrabb falu” címmel tüntette ki Kercaszomor lakóit, a falujuk Magyarországhoz tartozása érdekében indított , 1920-as fegyveres felkelésben tanúsított bátor magatartásáért.

   Pongrácz Dániel könyve kortörténeti dokumentum – a kercaszomori füzetek első köteteként-, izgalmas olvasmány és különösen a fiataloknak ajánlom. 

  Mert nemcsak a hősi helytállás történetét olvashatjuk benne, hanem a szovjet megszállás alatti időket, a Rákosi-rendszer kegyetlen diktatúrája is megelevenedik.

  Pongráczék, mint az országban sok százezer más tehetős gazda család, hamar kulák listára került és mindenüket elvették: földjüket, állataikat, családi házukat, boltjukat, fakereskedésüket. Pongráczéknak a munka, a földművelése volt mindenük, hajnaltól késő estig dolgoztak. Bár a magyar parasztot megpróbálták kisemmizni, mégis a tehetséget a fiatalokban nem lehetett elnyomni. A Pongrácz fiúk nemcsak a gazdálkodásban voltak sikeresek- a könyv szerint-  hanem a tanulásban is eredményeket tudtak elérni. Lett közülük orvos, híres sebész és gépészmérnök is, mint a könyv szerzője, Pongrácz Dániel, neves erőmű tervező. Több évtizedes sikeres munkájáért átvehette a Budapesti Műszaki Egyetemtől az Aranyoklevelet.

   A könyvet áthatja a hazaszeretet, a magyarság szeretete, a szülőföld iránti tisztelet. Gyönyörű az a mondat, amit Pongrácz Dániel leír: Büszke magyar volt dédapám. Ez a gondolat mindent elárul. Engedjék meg, hogy ennek kapcsán Kós Károlytól, az egyik legnagyobb erdélyi magyar építésztől idézzek, aki a román megszállás után 1921-ben falujában, Sztánán ezt jegyezte fel a Varjú-nemzetség című könyvében:,, Született ez az írás akkor, amikor körülöttünk furcsán-hirtelen megfordult a világ és mi – alul maradtunk. Amikor az élő magyar hang erősen meghalkult és amikor befogtuk a fülünket, hogy ne halljuk az új beszédet, amikor behunytuk a szemünket, hogy ne lássa meg az új világ a benne égő könnyeket, amikor szorosan bezártuk a szájunkat, nehogy megtudja valaki is, hogy a lelkünk ott belül halálos-keservesen sirat.”

   Igen, családok sokasága, nemzetségek alkotnak egy nemzetet. És ha kell erős nemzetet. Ezért gyönyörűek ezek a gondolatok Kós Károlynál, aki akkor Székelyföldet, Erdélyt siratta és ezért csodálatosak Pongrácz Dánielnek azok mondatai, amikor a büszke magyar dédapjáról ír és arról, hogy a szülői házhoz, a földhöz való ragaszkodás, a föld megművelésének szeretete apáról fiúra szállt.

   Ezért a történeti és érzelmi gazdagságért is ajánlom Pongrácz Dániel, Határszéli Kálvária című könyvét.