PROGRAMNAPTÁR
2020. május 27. szerda
HKSzCsPSzV
       

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31


FACEBOOK

Muzsikaszó és tánc a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából

2015. június 09. 11:00:38  nyomtatási kép
Egész hétvégés színes programsorozattal ünnepelt Kerkáskápolna a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából. A szombati határon átmenő kerékpártúrát és díjugrató versenyt vasárnap helyi értéktárakról szóló előadások, közös főzés, zene és tánc követte. V. Németh Zsolt államtitkár, a térség országgyűlési képviselője, aki a Kármentő nagybőgője mögül is hozzájárult a hangulathoz, köszöntő beszédében méltatta a rendezvényt:



„Ezekben a napokban az ország számos pontján igazságtalanul meghúzott határokról beszélnek, de Kerkáskápolnán ez a hétvége épp a határtalanságról szól. A határok áthidalásáról, a határokon átnyúló barátságokról és a határtalan jókedvről.

Néhány éve még elképzelhetetlennek tűnt, hogy nemzeti tragédiánkban a talpra állás, az összefogás, az összetartozás esélyét lássuk meg. Hogy gyásznap nap helyett ünnepet tartsunk, ahol a nyelvünk, a kultúránk és a nemzetünk határoktól független egységét ünnepeljük. 2010-ben mégis úgy határozott a magyar Országgyűlés, hogy június 4-ét, az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját nemzeti emléknappá, a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánítja. Az akkor leadott 302 igen szavazat az elhallgatás, a fájdalom és harag kultúrája helyett a feldolgozás, a szeretet és a remény kultúrájára mondott igent.

Ez azt életigenlést látom megvalósulni az Őrség kétnapos rendezvényének minden programjában: a határokon túli területeket érintő Összetartozás kerékpártúrában, a határ menti települések Hungarikum klubjairól szóló előadásokban, a közös főzésben, közös táncban, közös muzsikálásban.

A szótár szerint a határ az, ameddig el lehet hatolni, egy terület széle, választóvonal, vagy valaminek a szélsőértéke, netovábbja. Ez egy tiltásokat, korlátokat tartalmazó definíció, de a határokra tekinthetünk egészen más szemmel is.
Az Őrségben a határ sokkal inkább az a vonal, ahol a legközelebb vagyunk a másikhoz, ahol összekapcsolódunk, ahol találkozunk. A határokra itt olyan vonalként gondolnak, amit meg kell tanulnunk átlépni, áthidalni. Az áthidaláshoz pedig egy sor csodálatos eszközt találhatunk, hiszen a harangszó, a zeneszó nem áll meg a határon; a napfényt, a szelet, s igazság szerint a természeti tájakat sem szabdalják a valóságban éles vonalak.

A könnyített határátkelés, a kettős állampolgárságról szóló törvény, a határon túli területek meglátogatását támogató intézkedések, a határon átnyúló együttműködések, a szavazójog kiterjesztése, a hülhoni magyar értékek gyűjtése pedig olyan eszközök, amelyek a gyakorlatban is megkönnyítik a határok áthidalását.



Az elkeseredett düh évtizedeinek és az elhallgatás éveinek szélsőségei után nagy szükségünk volt a megbékélésre, az egyensúlyra, mert csak erre lehet jövőt építeni. Trianon esetében ezt az egyensúlyt úgy tarthatjuk fenn, ha számot vetünk a békediktátum politikai, jogi és lélektani következményeivel; fejet hajtunk mindazok előtt, akik hátrányt, sérelmet szenvedtek miatta; és nap mint nap teszünk azért, hogy a szétdarabolt nagy Magyarország egy összetartó, kultúrájában és önazonosságában megingathatatlan nemzetben éljen tovább.”

Jó látni, hogy itt, az Őrségben megtalálták az egyensúlyt: a határtalanság szellemiségében, nyelvünk és kultúránk megbecsülésében, az emberi kapcsolatok ápolásában, s a lelket és közösséget erősítő örömteli rendezvényekben. A továbbiakban beszéljen erről helyettem a zene, a vers, a tánc!