PROGRAMNAPTÁR
2024. március 28. csütörtök
|
FACEBOOK
Trianonra és a kitelepítésekre emlékeztek
A trianoni tragédia emlékére emlékművet a Hortobágyra kitelepítettek emlékére pedig kopjafákat állított Egyházashollós Község Önkormányzata. A Gergó Ottó kőfaragó, Marosits József, szobrász- és grafikusművész és Kántor Lajos ács által készített műveket szombaton ünnepség keretében V. Németh Zsolt államtitkár, a térség országgyűlési képviselője avatta fel:
„Egy település identitását, önazonosságát meghatározza, hogy mit épít, mit ápol, mit őriz meg. Egyházashollóson ez egészen magától értetetődő, hiszen a községet alkotó két korábbi település nemcsak különleges jellegét és hírét kapta jellegzetes építményeiről, de még a nevét is. Egyházashollós az Árpád-kori templom nyomán lett egyházas, Hidashollós pedig a régi Rába-híd emlékét őrizte meg nevében.
Egyházashollós neve már rögzült, nem lesz hosszabb és összetettebb valahányszor épül, bővül a település. De maga a község és a közösség gazdagodik minden új épülettel, minden új alkotással. Az egyházashollósiak ma egyszerre két új emlékkel is gyarapítják községük meghatározó elemeit. A templom, a harangláb és az első világháborús emlékmű mellett mostantól ott áll majd a kitelepítettek kopjafája és a Trianoni emlékmű is.
Fontos gesztusnak tartom, hogy ezt a két alkotást a trianoni tragédia évfordulója, egyben a nemzeti összetartás napja alkalmából teszik Egyházashollós részévé. Mert egy települést, nemcsak a tárgyi és épített emlékei határoznak meg, hanem az is, hogy az ott élők mire emlékeznek, mit ünnepelnek, mi előtt tisztelegnek.
Mi magyarok – talán nemzeti himnuszunk nyomán is – hajlamosak vagyunk nemzeti identitásunkat országunk hányatott históriájára alapozni. A szomorú események sora hosszú: a levert szabadságharcok, az elveszített háborúk, az embertelen és igazságtalan trianoni békediktátum, a kegyetlen kitelepítések mind-mind megrázó, kitörölhetetlen, máig ható epizódjai történelmünknek. És fontos is, hogy soha ne felejtsük őket. De mi, akik ma emlékállításra és megemlékezésre gyűltünk itt össze, tudjuk: egy nemzetet nemcsak történelmi eseményei határoznak meg, de az eseményekre adott reakciója is. Egy közösséget nem a múltja definiál, hanem a múltra felépített jelene és jövője együtt.
Ezt tartotta szem előtt a magyar Országgyűlés, amikor 2010-ben úgy határozott, hogy június 4-ét, az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját nemzeti emléknappá, a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánítja. Az akkor leadott 302 igen szavazat az elhallgatás, a fájdalom és harag kultúrája helyett a feldolgozás, a szeretet és a remény kultúrájára mondott igent.
Ezt az életigenlést látom most az egyházashollósiak gesztusában is, akik a kopjafa és az emlékmű mellett nemcsak a veszteségre emlékeznek, de arra is, hogy a szörnyűségek után is megmaradtunk, megmaradt nemzetünk, megmaradt értékrendünk. Az, hogy ma itt állunk, bizonyítja, hogy a történelem viharainál, embertelenségeinél és igazságtalanságainál is erősebb az az erő, az a biztonság és reménység, amit egy összetartó közösség nyújthat.
Kívánom, hogy a kopjafa és az emlékmű – a múlt mellett – erre is emlékeztesse az egyházashollósiakat, ezzel is gazdagítsa településüket!”
„Egy település identitását, önazonosságát meghatározza, hogy mit épít, mit ápol, mit őriz meg. Egyházashollóson ez egészen magától értetetődő, hiszen a községet alkotó két korábbi település nemcsak különleges jellegét és hírét kapta jellegzetes építményeiről, de még a nevét is. Egyházashollós az Árpád-kori templom nyomán lett egyházas, Hidashollós pedig a régi Rába-híd emlékét őrizte meg nevében.
Egyházashollós neve már rögzült, nem lesz hosszabb és összetettebb valahányszor épül, bővül a település. De maga a község és a közösség gazdagodik minden új épülettel, minden új alkotással. Az egyházashollósiak ma egyszerre két új emlékkel is gyarapítják községük meghatározó elemeit. A templom, a harangláb és az első világháborús emlékmű mellett mostantól ott áll majd a kitelepítettek kopjafája és a Trianoni emlékmű is.
Fontos gesztusnak tartom, hogy ezt a két alkotást a trianoni tragédia évfordulója, egyben a nemzeti összetartás napja alkalmából teszik Egyházashollós részévé. Mert egy települést, nemcsak a tárgyi és épített emlékei határoznak meg, hanem az is, hogy az ott élők mire emlékeznek, mit ünnepelnek, mi előtt tisztelegnek.
Mi magyarok – talán nemzeti himnuszunk nyomán is – hajlamosak vagyunk nemzeti identitásunkat országunk hányatott históriájára alapozni. A szomorú események sora hosszú: a levert szabadságharcok, az elveszített háborúk, az embertelen és igazságtalan trianoni békediktátum, a kegyetlen kitelepítések mind-mind megrázó, kitörölhetetlen, máig ható epizódjai történelmünknek. És fontos is, hogy soha ne felejtsük őket. De mi, akik ma emlékállításra és megemlékezésre gyűltünk itt össze, tudjuk: egy nemzetet nemcsak történelmi eseményei határoznak meg, de az eseményekre adott reakciója is. Egy közösséget nem a múltja definiál, hanem a múltra felépített jelene és jövője együtt.
Ezt tartotta szem előtt a magyar Országgyűlés, amikor 2010-ben úgy határozott, hogy június 4-ét, az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját nemzeti emléknappá, a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánítja. Az akkor leadott 302 igen szavazat az elhallgatás, a fájdalom és harag kultúrája helyett a feldolgozás, a szeretet és a remény kultúrájára mondott igent.
Ezt az életigenlést látom most az egyházashollósiak gesztusában is, akik a kopjafa és az emlékmű mellett nemcsak a veszteségre emlékeznek, de arra is, hogy a szörnyűségek után is megmaradtunk, megmaradt nemzetünk, megmaradt értékrendünk. Az, hogy ma itt állunk, bizonyítja, hogy a történelem viharainál, embertelenségeinél és igazságtalanságainál is erősebb az az erő, az a biztonság és reménység, amit egy összetartó közösség nyújthat.
Kívánom, hogy a kopjafa és az emlékmű – a múlt mellett – erre is emlékeztesse az egyházashollósiakat, ezzel is gazdagítsa településüket!”