2024. március 29. péntek
|
Erdésznők Országos Találkozója
Május 15-16. között a Jeli Arborétumban rendezték meg az Erdésznők Országos Találkozóját. Az eseményen V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő, környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár is köszöntötte a megjelenteket:
„ Van egy közmondás, mely szerint: „Ha nem ismered a fákat, eltévedsz az erdőben, de ha nem ismered a meséket, eltévedsz az életben”. Lehet vitatkozni arról, hogy melyik ismeret a fontosabb – ma, itt, azonban nem szükséges, hiszen az Erdésznők Országos Találkozójának meghívottjai jó ismerői a fáknak és meséknek is. A fákat és erdőket erdészmérnökként, erdésztechnikusként, erdőpedagógusként, erdőgazdaságban dolgozókként ismerik. A meséket, az életre felkészítő tanulságos történeteket pedig feleségként, nővérként, leendő vagy gyakorló édesanyaként.
Vidékfejlesztésért, majd környezetügyért felelős államtitkárként többször beszéltem arról, milyen nagy a szerepe országunk, társadalmunk életében az erdőknek. Az erdőknek, amelyek életközösséget, gazdasági és természetvédelmi alapokra épülő rendszert alkotnak; amelyek megőrzik az élet változatosságát, az állatok és a növények sokféleségét; amelyek felbecsülhetetlenül értékes környezeti, gazdasági, társadalmi szolgáltatásokat nyújtanak, és turisztikai vonzerővel is bírnak.
Vidéken felnőtt, s ma is vidéki emberként sokat beszélgettem arról is barátokkal, erdészekkel és vadászokkal, hogy milyen fontos szerepe van a személyes életünkben a hűs, illatos és varázslatos erdőknek. Az erdőknek, amelyek árnyat és enyhet adnak, tanítanak, mozgásra csábítanak, vagy épp pihenni segítenek.
De bizony, sokkal nehezebben találtam a szavakat valahányszor – leginkább nőnapon – fiúként, férjként, apaként vagy munkatársként arról kellett szólnom, hogy milyen fontos szerepet játszanak a nők társadalmunkban, a munka területén és a személyes életünk során. A nők, akik gondoskodnak, harmóniát teremtenek, akik szeretettel vesznek körül, akik vigasztalnak, akik akkor is erősek maradnak, amikor mi elfáradunk, akik ott is megtalálják a megoldást, ahol mi már nem látunk kiutat. Nem is próbálom most sem körülírni szerepük szépségét és fontosságát, jobban úgysem tudnám kifejezni, mint az Erdésznők találkozójára készített plakett, amelyen szíves-tulipános címerpajzs egészíti ki az erdészek csillagos címerpajzsát.
Ma, amikor olyan sokat beszélünk – egyébiránt okkal és helyesen – a család és a munka egyensúlyának nehézségeiről a nők életében, példamutató az erdészszakma. Itt összeegyeztethetetlenség helyett elválaszthatatlanságról, nélkülözhetetlenségről beszélnek. Azt mondják, erdésznők nélkül valami nagyon fontos dolog hiányozna ebből az egyébként férfias szakmából. Hiányozna a különleges női látásmód, az anyai szeretet és törődés, az összetartás, az életbe való beágyazottság.
Mindig is ámultam azon, hogy milyen odaadással, elkötelezettséggel és állhatatosan végzik munkájukat az erdészek; hogy milyen érzékenyen, figyelmesen integrálják hivatásukba a környezeti és társadalmi szempontokat. A mai találkozó, a mai találkozások után úgy gondolom, ebben óriási szerepe van az erdészhölgyeknek, amiért köszönetet és tiszteletet érdemelnek.
Nem is rabolnám tovább az idejüket, inkább én hallgatnám az Önök véleményét, elképzeléseit és történeteit, mert Mikszáth Kálmántól tudom: ’Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki belőlük soha.’"