PROGRAMNAPTÁR
2024. február 21. szerda
HKSzCsPSzV
     

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29



péntek
FACEBOOK

Megmentett épület a közösségnek

  nyomtatási kép
Az egykori római katolikus iskola régi, leromlott épületét újították fel Őriszentpéteren, hogy közösségi épületként szolgálhasson tovább. A felújítás több pályázati támogatásból, az egyházközség hozzájárulásával és a Szombathelyi Erdészeti Zrt. segítségével valósult meg. Az épület vasárnapi felavatásán V. Németh Zsolt államtitkár, a térség országgyűlési képviselője is köszöntőt mondott:



„Azt mondják: A munka láthatóvá tett szeretet. Amikor egy közösség épít, vagy megújít egy épületet, olyankor látszik ez a legnyilvánvalóbban. Úgy gondolom, az egykori katolikus iskola felújításához és közösségi térré alakításához is mindenekelőtt szeretetre volt szükség. Természetesen ennél hétköznapibb hozzávalókat is igényelt a beruházás: festéket, faanyagot, új nyílászárókat… valamint egyházközségi, kormányzati és európai uniós támogatást; de elsősorban azt a szeretetet, amit a közösség tagjai éreznek egymás iránt, a település iránt, a múltjuk, s annak része: a volt katolikus iskola iránt.

Az Őrségi Római Katolikus Plébánia dönthetett volna a megromlott állagú épület eladása vagy akár elbontása mellett is, de tapasztalva az emberek szeretetét és bizakodását, a nehezebb, s egyben szebb utat választotta: felújításba fogott. Szívből üdvözlöm ezt a döntésüket, mert polgármesterként, képviselőként és államtitkárként is mindig azt tapasztaltam, hogy épített örökségünk, műemlékeink, közösségi intézményeink nem csupán épületek, tárgyak, hanem múltunk őrzői és közös jövőnk letéteményesei is.

Hiszek abban, hogy ha egy településnek megmarad, sőt megújul a temploma, iskolája, postája, orvosi rendelője, akkor a településen élőknek is megmarad a hite, a tudása, az összetartása és az ereje. Úgy gondolom, hogy amelyik közösség nem hagyja, hogy templomát, iskoláját, közösségi házát kikezdje az idő, beborítsa a bozót, az azt sem engedi, hogy elhalványuljanak az emlékei, megfakuljanak hagyományai, kikopjanak értékei. Hiszen minden alkalommal, amikor egy közösség felújításba kezd, nemcsak épületeit, de önmagát is megerősíti, megújítja.



Ránézve a kívül-belül megszépült, megújult egykori iskolára, arra gondolok, ha az épületeknek is volna emlékezete, bizonyára sokat tudnának mesélni. Ez itt, különösen. Elmesélhetné világháborús emlékeit, amikor szovjet katonai főhadiszállásként hasznosították. Beszámolhatna arról, milyen volt kényszerűségből egy mostanra letűnt rendszert szolgálni Marxista Főiskolaként, úttörőteremként, tornateremként. És elmondhatná azt is, milyen volt a rendszerváltáskor visszakerülni eredeti gazdájához, a katolikus egyházhoz.

Kétségkívül kalandos, fordulatos történet lenne, engem mégis sokkal inkább érdekel ennek az épületnek a múltjánál a jövője. Érdekel, hogyan szolgálja majd meg a ráfordított munkát és törődést. Kíváncsi vagyok, hogyan véd majd a széltől és az esőtől az új tető, hogyan tartják majd a meleget az új ajtók és ablakok; de még ennél is jobban érdekel, hogyan védik és fogják össze majd a közösséget a szeretettel felújított falak. Alig várom, hogy láthassam, hogyan telik meg a nagyterem és a többi helyiség először bútorokkal és eszközökkel; majd emberekkel; végül találkozásokkal, beszélgetésekkel, élményekkel és rendezvényekkel.

Kívánom, hogy ehhez kapjanak meg a továbbiakban is minden földi és égi segítségét!”