PROGRAMNAPTÁR
2024. április 20. szombat
11:00 : Harasztifalu
|
FACEBOOK
Sterbetz István Emlékszobát avattak
„Tudománnyal a természet védelméért” elnevezésű emlékszobát állítottak a Körös-Maros Nemzeti Park Réhelyi Látogatóközpontjában, Dévaványán, dr. Sterbetz István ornitológus, természetvédelmi szakember, természetfotós tiszteletére. Az emlékszobát V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár adta át csütörtökön:
„Különös érzés egy szépen berendezett emlékszoba falai között újra rátalálni dr. Sterbetz István munkásságára, szellemiségére. Hiszen amíg csak élt – ha tehette –, mindig úton volt, s amikor szobájában, íróasztalánál ült; gondolatai és tervei akkor is a szabadban jártak. Hogy merre, s mi járatban fordult meg, arra jelképesen ma is válaszol írásai címével: Természetvédő ösvényeken, A természet szolgálatában. Amerre a madár jár, Vadludak országutján. Zöld kalapban, Puskával a Nagypusztán.
Egyszerre volt igaz vadász, a nagy madarásznemzedék kiemelkedő tekintélye, nemzetközi hírű természetfotós, s nem utolsósorban a természetvédelem avatott apostola. Akár fényképezőgépet tartott a kezében, akár puskát, akár tollat, hogy megírja doktori disszertációját, hogy szépírói igénnyel rögzítse élményeit, vagy hogy megszervezze a dévaványai túzokvédelmet, mindig ugyanazt tartotta szem előtt. A természet és az ember örömteli, szépségben gazdag, harmonikus együttélését.
Ezzel a gyerekkorából hozott értékrenddel, ezzel az átfogó szemlélettel tudta kibékíteni és összehangolni egymással a vadgazdálkodás és a természetvédelem céljait, a tudományos igényesség és a szépírói színvonal elvárásait, vagy akár a költő madarak és az őket dokumentáló természetfotósok érdekeit.
Ez a szerteágazó, mozgalmas és az utolsó időkig termékeny életpálya 2002-ben véget ért. De a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai – Dévaványa vezetésével és polgáraival karöltve – úgy döntöttek, nem hagyják feledésbe veszni. Nem várják meg, amíg az idő eltávolítja tőlünk a tudomány és természetvédelem e jelentős alakját, amíg a távolság kikezdi eszméit, nézeteit. Már most emléket állítanak neki, s egyúttal példaképet is állítanak a felnövő érdeklődő és felelős nemzedékek elé.
Környezetügyért felelős államtitkárként nagyra értékelem azt a gesztust, amit a Sterbetz István Emlékszoba berendezése és megnyitása jelent; mert meggyőződésem, hogy a természetvédelemnek nemcsak tudományos háttérre, jogszabályi környezetre és kiváló szakemberekre van szüksége, de – mint minden kultúrának – értékekre, rítusokra, hősökre és szimbólumokra is. Értékekre, mint a természet tisztelete; rítusokra, mint a mai ünnepség; szimbólumokra, mint a Tudománnyal a természet védelméért Emlékszoba; és hősökre, mint Sterbetz István.
Sterbetz István életének 88. évében maga is meghallotta a hívó szót, amiről így írt egyik művében: Menni kell, az ég szélesre tárult, végtelenség vár a költöző madárra az ősi országutakon… Emlékszobája azonban falak közé zárja, és megőrzi hagyatékát az utókornak. Kívánom, hogy emléke sokakat inspiráljon majd!"
„Különös érzés egy szépen berendezett emlékszoba falai között újra rátalálni dr. Sterbetz István munkásságára, szellemiségére. Hiszen amíg csak élt – ha tehette –, mindig úton volt, s amikor szobájában, íróasztalánál ült; gondolatai és tervei akkor is a szabadban jártak. Hogy merre, s mi járatban fordult meg, arra jelképesen ma is válaszol írásai címével: Természetvédő ösvényeken, A természet szolgálatában. Amerre a madár jár, Vadludak országutján. Zöld kalapban, Puskával a Nagypusztán.
Egyszerre volt igaz vadász, a nagy madarásznemzedék kiemelkedő tekintélye, nemzetközi hírű természetfotós, s nem utolsósorban a természetvédelem avatott apostola. Akár fényképezőgépet tartott a kezében, akár puskát, akár tollat, hogy megírja doktori disszertációját, hogy szépírói igénnyel rögzítse élményeit, vagy hogy megszervezze a dévaványai túzokvédelmet, mindig ugyanazt tartotta szem előtt. A természet és az ember örömteli, szépségben gazdag, harmonikus együttélését.
Ezzel a gyerekkorából hozott értékrenddel, ezzel az átfogó szemlélettel tudta kibékíteni és összehangolni egymással a vadgazdálkodás és a természetvédelem céljait, a tudományos igényesség és a szépírói színvonal elvárásait, vagy akár a költő madarak és az őket dokumentáló természetfotósok érdekeit.
Ez a szerteágazó, mozgalmas és az utolsó időkig termékeny életpálya 2002-ben véget ért. De a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai – Dévaványa vezetésével és polgáraival karöltve – úgy döntöttek, nem hagyják feledésbe veszni. Nem várják meg, amíg az idő eltávolítja tőlünk a tudomány és természetvédelem e jelentős alakját, amíg a távolság kikezdi eszméit, nézeteit. Már most emléket állítanak neki, s egyúttal példaképet is állítanak a felnövő érdeklődő és felelős nemzedékek elé.
Környezetügyért felelős államtitkárként nagyra értékelem azt a gesztust, amit a Sterbetz István Emlékszoba berendezése és megnyitása jelent; mert meggyőződésem, hogy a természetvédelemnek nemcsak tudományos háttérre, jogszabályi környezetre és kiváló szakemberekre van szüksége, de – mint minden kultúrának – értékekre, rítusokra, hősökre és szimbólumokra is. Értékekre, mint a természet tisztelete; rítusokra, mint a mai ünnepség; szimbólumokra, mint a Tudománnyal a természet védelméért Emlékszoba; és hősökre, mint Sterbetz István.
Sterbetz István életének 88. évében maga is meghallotta a hívó szót, amiről így írt egyik művében: Menni kell, az ég szélesre tárult, végtelenség vár a költöző madárra az ősi országutakon… Emlékszobája azonban falak közé zárja, és megőrzi hagyatékát az utókornak. Kívánom, hogy emléke sokakat inspiráljon majd!"