Emléktábla-avatással és szakmai előadásokkal emlékeztek meg a Barcsi Borókás védetté nyilvánításának 40. évfordulójáról Duna-Dráva Nemzeti Park. Az ünnepség résztvevői ellátogattak a borókáson keresztül az egykori Kuti őrházhoz, s útközben megtekintették a racka juhokkal kezelt gyepterületet.  Az emléktábla leleplezése előtt V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár mondott köszöntőt:

"1974-ben sok kinccsel gazdagodott Magyarország. Akkor születtek olyan későbbi nagyszerű sportolóink, mint Egerszegi Krisztina; vagy olyan méltán híres művészeink, mint Lajkó Félix. De velük egyszerre - 40 évvel ezelőtt - született a világszerte ismert Rubik kocka, és igen, a Barcsi Ősborókás Tájvédelmi Körzet is.  A felsorolt értékek sorából azonban mégis kilóg a mai ünnepelt. Mert valójában nem 1974-ben született, nem akkor találták fel, csak akkor nyerte el a neki kijáró rangot, amivel hazánk tájvédelmi körzetei közé került.

A Barcs-Darány határában húzódó homok- és lápvidék természeti értékei réges-régen betöltötték már a 40. születésnapjukat, de ahhoz, hogy még most is csodálhassuk őket, nagyban hozzájárult a tájvédelmi körzet 1974-es megalakítása. Ezért úgy gondolom, a mai napon nemcsak a barcsi borókást ünnepeljük, de mindazokat is, akik felismerték és megőrizték értékeit, kezdve Boros Ádámmal, a magyar flóra neves kutatójával; egészen a Duna-Dráva Nemzeti Park jelenlegi munkatársaival bezárólag.

Hazánk természeti gazdagságának megismeréséhez egy élet is kevés. Én mégis úgy gondolom, hogy amennyire átok, ugyanannyira áldás is, hogy időnk, figyelmünk, erőforrásaink és lehetőségeink végesesek. Hiszen ez ad értéket annak, amit kitüntetünk figyelmünkkel, amire időt és pénzt szánunk. Vagy ahogyan a róka mondta a kis hercegnek Exupéry művében: Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. Úgy gondolom, ez igaz a nemzeti parkjainkra is. Az örökölt változatos állat- és növényvilág, a ránk hagyott sokszínű tájak csak még fontosabbak és értékesebb lettek a törődéstől, a nekik szentelt tudástól, szakértelemtől és munkától.

Amikor egy-egy növényt, állatot vagy tájat védetté nyilvánítunk, az hasonlatos ahhoz, mint amikor egy-egy költőt vagy írót beemelünk a nemzeti kánonba. Gondoskodunk róla, hogy megmaradjon, és hogy megismerjék. Lehetőséget adunk a felnövő generációknak, hogy az információkkal túlterhelt, rohanó világban is az igazán fontos dolgokra irányítsák a figyelmüket - legyen az egy vers vagy éppen egy homoki borókásban költő énekesmadár.

Útmutatást nyújtunk, hogy merre induljanak el, ha az ország kincseit szeretnék megismerni. Ez pedig fontos, mert - az író szavaival élve - Annak, aki jól ismeri Magyarország részeinek képét, tájainak gazdagságát, városainak jellegét, a hazai föld szebb lesz, tágasabb lesz, nagyobb lesz, tehát kedvesebb is lesz. Több féltése és több terve fog kapcsolódni ehhez a szóhoz: Magyarország.

40 évvel ezelőtt, a Barcsi Ősborókás Tájvédelmi Körzet megalakításával, a borókás számtalan kincse is bekerült a kánonba, a megőrzendő és megismerendő értékek tárába. Bízom benne, hogy a homokpuszta-gyepek növényritkaságai, a láptavak és láperdők állatai még hosszú időn át hozzájárulnak, hogy még szebbnek és kedvesebbnek lássuk az országot!"