2024. március 29. péntek
|
Világháborús hősi emlékmű átadása
Emlékművet állítottak Daraboshegyen az első és második világháborúban elhunyt daraboshegyi hősi halott katonáknak és civil áldozatoknak. A neveket két fekete gránittábla őrzi a nemzeti és a községi lobogó alatt, Magyarország kőbe vésett térképe mellett. Az emlékművet V. Németh Zsolt avatta fel:
"A hajdani rózsa név csupán, puszta neveket markolunk - írta versében az elmúlásról Morlaix-i Bernát. A hajdan élt, hősi halált halt daraboshegyi katonáknak és polgári áldozatoknak is csak a neve él tovább gránittáblákba vésve, koszorúk közepette, mécsesek fényénél?
De amikor ezekbe a nevekbe kapaszkodunk, nemcsak anyakönyvi adatokat markolunk. Ezekhez a nevekhez arcok, érzések, emlékek kötődnek. Sorsok, példák, történetek sorakoznak fel mögöttük. Valahányszor elolvassuk, kimondjuk ezeket a neveket, meg is elevenednek, és megvilágítják, perspektívába helyezik saját életünket is.
A történelemkönyvek és a levéltári dokumentumok számokkal tanúskodnak a világháborúk borzalmairól és a soha nem látott méretű veszteségekről, de ezek az adatok emberi ésszel fel nem foghatók. Százezrek áldozatát és fájdalmát nem tudjuk elhordozni a szívünkben. Viszont a szülőfalunk, szűkebb pátriánk halottainak emlékét meg tudjuk őrizni, az ő nevüket tovább tudjuk adni a gyermekeinknek és unokáinknak.
Erkölcsi kötelesség ez. Tartozzunk ennyivel az életüket áldozó katonáknak és civileknek, hiszen veszteségeikért már nem tudjuk őket kárpótolni, bátorságukért már nem tudjuk őket megjutalmazni. A kőtömbökre mégsem nekik van szükségük, hanem nekünk, emlékező utódoknak.
Nekünk kell egy szimbólum, amivel a hálánkat, kegyeletünket, tiszteletünket kifejezhetjük; és nekünk kell egy mementó, amire rápillanthatunk, amikor elégedetlenek és kicsinyesek vagyunk; amikor félünk és elbizonytalanodunk; vagy épp amikor bosszúsak, haragosak vagyunk.
A gránittáblák ugyanis nemcsak a neveket és az emlékeket őrzik meg, de afelett is őrködnek, hogy megbecsüljük és értékeljük békés hétköznapijainkat, magától értetődőnek tűnő szabadságunkat, természetes boldogságunkat. A kereszt két oldalán felsorolt nevek egy-egy tragikus hirtelenséggel véget ért életet jelölnek, s mögöttük sok-sok fájdalommal továbbélt életet is. Ha rájuk nézünk, talán eszünkbe jut, hogy a velünk élő szeretteink nevét is egy kicsit gyakrabban és kedvesebben mondjuk ki.
Ez a világháborús emlékmű azt üzeni: A történelem nem dátumok, helynevek, háborúk halmaza. Az emberekről szól, akik kitöltik közöttük a tereket. Kívánom, hogy ez a szép emlékhely segítsen minden daraboshegyinek emlékezni, s élni is!"