2024. március 28. csütörtök
|
Akadálymentesített sétaút átadása
Nyolcszáz méter hosszú, akadálymentesített sétautat épített ki 26 millió forintos saját forrásból a Szombathelyi Erdészeti Zrt. a Jeli Arborétumban. A kerekesszékkel is járható, vakok és a gyengén látók számára bordázott, Braille-írásos és hangos tájékoztatókkal ellátott sétautat Áder János köztársasági elnök adta át pénteken. Az ünnepségen V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár, országgyűlési képviselő is köszöntőt mondott:
"Márai Sándor írta: Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe."
Azt hiszem, az utaknak nemcsak a filozófiáját, mögöttes jelentését fogjuk fel nehezen. Azt is csak lassan sikerült megértenünk, hogy az utak nem mindannyiunk számára jelentik ugyanazt, nem mindannyiunknak nyújtják ugyanazokat a lehetőségeket. Hogy egy rögös, keskeny vagy meredek út egyik-másik társunk számára nehéz vagy akár járhatatlan is lehet. Hogy sokaknak a hivatalba, a kedveshez vagy a rikkanó tavaszi erdőbe eljutni nagy, akár lehetetlen kihívást is jelenthet. A Szombathelyi Erdészeti Zrt. munkatársai megértették ezt, s figyelve ezekre az igényekre, meghallva a zalaegerszegi Lions Club javaslatát, kialakították a Jeli Arborétum akadálymentes sétaútját.
Bár a mostani beruházás egyedi és különleges, mégis szervesen illeszkedik a szombathelyi erdészek eddigi fejlesztéseinek sorába. Aki figyelemmel követte munkájukat, láthatta, hogy mindig szem előtt tartották azt a kormányzati és társadalmi elvárást, hogy a magyar erdők a közjót szolgálják. A közjót szolgálják azzal, hogy tűzifát biztosítanak; azzal, hogy megkötik a széndioxidot; azzal, hogy munkát adnak a közmunkásainknak; és azzal is, hogy pihenésre, kikapcsolódásra, elcsendesedésre, kirándulásra hívnak.
Az erdészek munkája nem csupán foglalkozás, elsősorban hivatás. Az erdészetek ezért mindig értékek mentén, a gazdasági szempontokon túl a társadalmi haszonra is figyelemmel végzik a tevékenységüket. Akárcsak a Szombathelyi Erdészeti Zrt., amikor parkerdőt alakított ki a családoknak, amikor kegyhelyet újított fel a zarándokok örömére, vagy amikor a szabadtéri színjátszásra teremtett lehetőséget. Nincs ez máskánt most sem, amikor a fogyatékkal élő honfitársaink igényeire odafigyelve saját forrásból - 26 millió forintos ráfordítással - építettek sétautat az arborétumban.
Ezen a különleges ösvényen néhány apró figyelmesség - a kerekesszékkel járható és a látássérülteknek is információt nyújtó akadálymentes felület, a Braille-írásos és audiovizuális tájékoztatók - nagy különbséget jelent. Ezek az egyszerű segédeszközök bizonyítják, hogy minden élet lehet teljes, és minden látásmód lehet tökéletes - az is, ami épp a látás, a hallás vagy a mozgás hiányából ered. Megmutatják, hogy akarattal, odafigyeléssel és kreativitással a ledönthetetlen akadályokat is át lehet hidalni. És, nem utolsó sorban, rámutatnak, hogy a megértéssel, törődéssel épített utakon nemcsak a célunkhoz vagy az élményekhez juthatunk közelebb, de egymáshoz is.
Azt hiszem, erre gondolhatott az író is, amikor az idézett sorokat így fejezte be:
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. (?) Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, (?) melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz.
Ehhez a megérkezéshez gratulálok, és kívánok sok örömet a Jeli Arborétum kezelőinek és látogatóinak!"