PROGRAMNAPTÁR
2024. július 21. vasárnap
HKSzCsPSzV

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31



FACEBOOK

Letették a Világkiállítás magyar pavilonjának alapkövét

  nyomtatási kép

Pénteken elhelyezték a 2015-ös Milánói Expo Világkiállítás magyar pavilonjának alapkövét a szombathelyi 11-es Huszárlaktanyában, ahol a kiállítást követően végleges helye lesz a Gettó Tamás és Dr. Hutter Ákos "Malom" jeligéjű látványterve alapján készülő pavilonnak.  Az alapkőletétel és az időkapszula elhelyezése alkalmából Szőcs Géza kormánybiztos, dr. Hende Csaba országgyűlési képviselő és dr. Puskás Tivadar polgármester mellett V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár is köszöntőt mondott:

 

 

"Szerte a világon vannak időkapszulák, jövőbe küldött üzenetek. Legtöbbjükről az utókor már meg is feledkezett, másokat pedig csak az olyan távoli jövőben terveznek kinyitni, amit elképzelni is nehéz.  Az 1937-es New York-i Világkiállításon például 5000 évre ástak el vetőmagokat, mikroszkópot, filmhíradókat. 10 évvel korábban pedig egy atlantai egyetemen lepecsételtek, behegesztettek és bebetonoztak egy egész termet. Ezt "A civilizáció kriptájának" keresztelt helyiséget 8113-ban tervezik kinyitni. De ezeket is túlszárnyalja az a terv, amely szerint idén föld körüli pályára állítják a KEO műholdat, amelyen bárki elküldheti a jövőnek szánt üzenetét, hogy 50.000 év múlva kézbesítsék azt.

 

A mai alapkőletétel során nem törünk ilyen nagy babérokra, mégis, az időkapszula elhelyezése közben talán többet, komolyabban és felelősebben gondolunk a jövőre, mint azok, akik távoli generációknak vagy földönkívüli kultúráknak akarnak üzenetet küldeni. Ugyanis a milánói világkiállítás szervezői és a magyar pavilon tervezői nem úgy gondolnak a jövőre, mint egy tudományos-fantasztikus film kulisszájára, vagy valamilyen megfoghatatlan, ködös, távoli világra. Ők úgy tartják: a jövő soha nem más, mint rendrakásra váró jelen."

 

Tehát nem az a dolgunk, hogy elképzeljük, megjósoljuk, előre lássuk a jövőt, és nem is az, hogy félve vagy egyszerűen csak közömbösen megvárjuk, amíg bekövetkezik. Az a feladatunk, hogy megteremtsük. Méghozzá azáltal, hogy a jelenünkben hozunk felelős döntéseket, a jelenben végzünk olyan munkát, ami biztató, biztonságos jövőt ígér.

 

 

Ezért választották a világkiállítás idei témájául az egészséget, a környezetet és a fenntartható fejlődést. Ezért szervezik a magyar pavilont az egészséges gazdálkodási hagyományok, a felelős vízgazdálkodás és a biológiai örökség megőrzése köré. És nem utolsó sorban ezért tervezték a magyar pavilont természetes anyagokból álló, magyar tradíciókat idéző, izgalmas építménnyé.

Azt hiszem, minden vidékfejlesztésért dolgozó kollégám nevében mondhatom - a látványterveket ismerve, stílszerűen -, hogy egy malomban őrlünk. Hiszen a magyar pavilon témái egytől-egyig olyanok, amelyek nagy hangsúllyal szerepelnek a magyar vidék alkotmányában, a Nemzeti Vidékstratégiában, és úgy remélem, a közös célok felismerhetőek a Vidékfejlesztési Minisztérium eddigi intézkedéseiben is.

 

 

A fenntartható gazdálkodást szolgálja a termőföldkincsünket védő földtörvény és hogy egyszerűsítettük a családi birtokátadás feltételeit. A minőségi élelmiszertermelésnek kedvez a házi élelmiszer-feldogozást megengedő kistermelői rendelet, a termelői piacok szabályozásának egyszerűsítése, de még a házi pálinkafőzés szabaddá tétele is. A biológiai sokféleség átörökítését pedig az őshonos tájfajták szaporítását megengedő rendelet segíti.

A magam részéről képletesen ezeket a rendelkezéseket helyezném a magyar pavilon alapkövébe. Mert úgy gondolom, amikor időkapszulát készítünk, akkor nemcsak fényképek, dokumentumok, aznapi újságok kerülnek bele, hanem az elveink, értékeink és a céljaink is. Ezeknek is ki kell állniuk az idő próbáját.

De vajon a mai felgyorsult, folyton változó világban érdemes-e lezárni, elásni, bebetonozni a meggyőződéseinket és a terveinket? Úgy hiszem, nem. Inkább olyanná kell alakítanunk a gondolkodásunkat, amilyenné a magyar kiállító pavilont tervezték: szétszedhetővé és újra összerakhatóvá. Ha eközben az alapgondolat, a mögöttes etosz mozdíthatatlan és örök - akkor minden bizonnyal a jövőt is olyanná tudjuk formálni, amilyenné szeretnénk."