PROGRAMNAPTÁR
2020. szeptember 26. szombat
HKSzCsPSzV
 

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30


FACEBOOK

Indul a bakterház

2014. március 31. 13:00:00  nyomtatási kép

Az Árpád-kori templom és a Pungor Zoltán Múzeum mellett újabb idegenforgalmi értékkel gazdagodott Csempeszkopács. A Szombathely-Rum vasúti szárnyvonal felszámolásával értelmét veszített vasúti őrházat 8 millió forintos Vasi örökség bemutatóhelyeire fordítható pályázati forrásból újították fel, és alakították közlekedési emlékhellyé. Az eredeti formájában helyreállított épületet V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár adta át:

 

 

"Ha az Indul a bakterház című regény főszereplőjét, Regős Bendegúzt megkérdezték, hogy tudja-e, mikor megy az utolsó vonat, azt válaszolta: Mán hogyne tudnám, mikor megy az utolsó vonat (?), ismerem én a vonatok járását tökéletesen. Az utolsó vonat éppen akkor indul majd el, ha véget ér a bakterház története, és az állam fölszedeti a vasúti síneket.

 

Szegény szépreményű Bendegúztól nem vették jó néven ezt a feleletet. Pedig ha 1974. május 24-én, itt, Csempeszkopácson válaszolt volna így, akkor a felelete sokkal inkább szomorúnak tűnt volna, mint pimasznak. Ugyanis aznap valóban az utolsó vonat indult el Szombathelyről Rum felé, s azok az emberek, akik reggel még vonattal indultak útnak, este már csak busszal tudtak hazautazni.

 

Lassan 40 éve már annak, hogy a Táplánszentkeresztet, Tanakajdot, Vasszécsenyt, Csempeszkopácsot és Rumot a megyeszékhellyel összekötő vasúti szárnyvonalat gazdaságtalanul üzemelőnek nyilvánították, s nem sokkal később a síneit is felszedték. 1974-ben elment tehát az utolsó vonat Csempeszkopácsról, a bakterház története azonban máig sem ért véget.

 

Mert, amit a csempeszkopácsiak megszeretnek, az meg is őrzik. Márpedig az itt élők nemcsak a Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt Árpád-kori templomot, a késő reneszánsz Balogh-kiskastélyt és a helytörténeti emlékeket őrző Pungor Zoltán Múzeumot szeretik, de minden olyan helyet, ahová emlékeik, élményeik kötődnek.

A bakterház pedig ilyen, hiszen - ha a fiatalabbak már nem is a vontról - de mégiscsak naponta látták. S az őrház nap mint nap eszükbe juttatott egy-egy vasúti történetet, anekdotát, amit az idősebbek generációkon át meséltek. Így hát, úgy döntöttek, hogy megkeresik a módot, hogyan szolgálhatná újra közösségüket a valaha szebb napokat látott, majd megkopva raktárként használt vasúti őrház. Úgy gondolom, ez elismerésre méltó - mert természeti, kulturális és épített örökségünket megőrizni nemcsak illő, de hasznos is.

 

 

A Nemzeti Vidékstratégiában hangsúlyozzuk, hogy a vidéki térségek örökségét képező tárgyak, épületek, szokások, mesterségek helyi, térségi vagy akár nemzeti jelentőségű történeti és kulturális értékkel bírnak, s olyan erőforrást jelentenek, amelyre gazdasági, idegenforgalmi fellendülést lehet alapozni. Épp ezért támogatjuk a vidéki épített örökség védelmét, megújítását, bekapcsolását a helyi közösségek életébe és a turizmusba - úgy, mint itt, Csempeszkopácson.

 

A regénybeli Regős Bendegúz úgy döntött, memoárjaiban írja meg a bakterház történetét. Én örülök, hogy a csempeszkopácsiak, amikor tollat ragadtak, inkább pályázatot írtak vele, s az elnyert Vasi örökség bemutatóhelyeire fordítható támogatásból a maguk bakterházát helyreállították, és új életet leheltek bele.

 

Kívánom, hogy vasúttörténeti emlékhelyként is jól szolgálja majd a község lakóit és vendégeit!"