PROGRAMNAPTÁR
2024. június 23. vasárnap
HKSzCsPSzV
         

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30



FACEBOOK

Városi Bál Vasváron

  nyomtatási kép

Idén sem múlt el az év első hónapja vacsora, tánc és tombola nélkül Vasváron. A hagyományos Városi Bált január 25-én tartották a sztárvendég, Varga Viktor és a szombathelyi Spectrum zenekar közreműködésére. Kovács Tilda polgármester felkérésére, V. Németh Zsolt államtitkár, a város egykori polgármestere, jelenleg országgyűlési képviselője is köszöntötte a vendégeket:

Állítólag tánc nélkül is egész jól meg lehet lenni. Előfordult már, hogy fiatalok több hónapot töltöttek el úgy, hogy semmiféle bálon nem vettek részt, mégsem érte őket testi vagy szellemi károsodás; de ha egyszer hozzájutnak, ha egyszer kicsit is érezték a gyors mozgás örömét, bizony lomha népség, ha nem kívánja folyatatni - olvashatjuk Jane Austen tollából.

Nos, Jane Austen regényeiben talán akadhatunk lusta, lomha népségre, de itt, a vasvári városi bál közönségében aligha. Az itt összegyűlt fiatalok - egészen fiatalok és lelkükben fiatalok - ugyanis javarészt visszajáró bálozók. Egyszer megízlelték már a báli hangulatot, belekóstoltak a tánc sodrásába, s azóta évről-évre fényesítik a cipőt, kötik a nyakkendőt, melegítik a sütővasat, válogatnak a gardróbban, amint megkezdődik a báli szezon. Jó őket újra itt látni.

Azután persze minden évben vannak első bálozók is. Egyikük-másikuk nemrég még csak az édesapja cipőjére állva, vagy a partvisnyelet felkapva gyakorolta a keringőt, a mai estére viszont - úgy sejtem - csaknem betelt már a képzeletbeli táncrendjük.

Gyakorlott és első bálozók, egy dologban mind egyetértünk, hogy bár mulatság, zene és tánc nélkül is lehet élni, nem igazán érdemes. Vagy ha olyan szigorúan akarunk fogalmazni, mint ahogy a filozófus tette, azt is mondhatjuk: Elveszettnek kell tekintenünk minden olyan napot, amelyen nem táncoltunk legalább egyszer.

Ha már itt tartunk, tartozom egy vallomással. Jó néhány tánc szempontjából elveszettnek tekinthető nap van a rovásomon. Talán nem is vagyok ezzel egyedül. Hétfők jönnek-mennek, az ember belefeledkezik a munkába, s észre sem veszi, hogy megint a teendői felett érte az este. És az is igaz, hogy könnyebben halogatjuk a feleségünk megforgatását, ha tudjuk, hogy ami késik, nem múlik, hiszen januárban úgyis elérkezik a várva várt vasvári bál, és akkor már nincs az a munka, nincs az a feladat, ami elvonhatná a tánctól a város lakóit.

Most, hogy végre itt vagyunk, kár volna az ünnepi kedvünket elrontani azzal, hogy a tánc nélkül maradt hétköznapok felett bánkódunk. Elteltek, s sajnos nagy valószínűséggel lesz belőlük szép számmal a 2014-es esztendőben is. Legyen ez az este minden tánctalan hétköznap jóvátétele. Tegyünk ma jóvá minden sebtében bekapott vacsorát, minden mosoly nélküli köszönést, minden bók nélkül hagyott csinos ruhát, minden elszalasztott felkérést, minden el nem táncolt dallamot. S akinek hajnalra még mindig marad restanciája, az vessen magára!"