"Generációk találkozása" címmel, gálaműsorral és iskolatörténeti kiállítás megnyitásával ünnepelte alapításának 120. évfordulóját a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium pénteken. A jubileumi rendezvényen V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár, a térség országgyűlési képviselője mondott ünnepi köszöntőt:

"Az emlékek ápolása a folyamatosság érzését és tudatát adja; a múlt beépítése a jelenbe és a gyermekeken át a jövőbe.  Erre a folytonosságérzetre pedig szükségünk van ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat; hogy tudjuk, honnan indulunk, kiknek a lábnyomaiban lépkedünk, milyen értékrendet örököltünk, min szeretnénk változtatni, merre akarunk menni.

Egy iskola - különösen, ha olyan nagy múltú és patinás, mint a 120 éves szentgotthárdi gimnázium - biztosítja a folytonosság és a biztonság érzését az egészen apró és az egészen nagy dolgokban is. A témazáró történelem dolgozat előtt lehet érdeklődni a felsőbb évfolyamosoktól; az érettségiről, a továbbtanulásról meg lehet kérdezni a végzett tanulókat; az öregdiákoknak pedig a nagy kérdéseket is fel lehet tenni: Megmaradtak-e a gimnáziumi barátságok, szerelmek? Megfogadták-e a tanáraik tanácsait, útmutatásait? Megvalósították-e az álmaikat?

A Generációk találkozása a 120 éves Vörösmarty Mihály Gimnázium ünnepségén erre is lehetőséget ad. De lehetőséget ad arra is, hogy egy távolabbi nézőpontból, már-már történelmi távlatból tekintsünk az iskolára. Hogyan valósította meg az intézmény azokat a célokat, amik érdekében 1893 szeptemberében a megye első állami gimnáziumaként megalapították? Milyen elveivel, eredményeivel szolgált rá, hogy méltón viselje Vörösmarty Mihály nevét? Hogyan válaszolt a kor újabb és újabb kihívásaira?

A mai jubileumi gála az iskolatörténeti kiállítással kísérve arra is alkalmat nyújt, hogy összehasonlítsuk a ma gimnáziumát a 10, 20, 30, ?120 évvel korábbival. Mi az, ami változott, átalakult az évek során? Mi az, ami kikopott, eltűnt? Mi az, ami újdonság? És mi az a néhány központi elv, gondolat, cél, ami mindig is ott volt, mindig is ott lesz a szentgotthárdi gimnázium szellemiségében?

Ha a régi tablókat, osztályképeket nézzük, láthatjuk: változtak a frizurák, változott a viselet. De nem változott olyan sokat a tanulók és a tanárok tekintete. Az akkori és a mai diákok szemében ugyanaz a fiatalos lendület, tudás- és tettvágy csillog, a tanárokéban pedig ugyanaz a segítő-féltő szigor és szeretet. Ebben is tetten érhetjük a biztonságot, a folytonosságot.

Úgy gondolom, minden iskola egyfajta hidat jelent a múlt, a jelen és a jövő között. Hidat jelent a saját éltünkben is, hiszen diákéveink alatt sétálunk át észrevétlenül a gyermekkorból a felnőttkorba. De hidat képez egy település, egy város életében is, mivel továbbadja a múlt tudását, ápolja a hagyományokat; eközben alkalmazkodik a jelen kihívásaihoz; és felvértezi a diákokat azokkal az ismeretekkel és készségekkel, amelyekre szükségük lesz a jövőben.

Egy gimnáziumban diák- és tanárgenerációk jönnek-mennek, de nem tűnnek el nyomtalanul, ? egy-egy nemzedék ültet, fát, eszmét, gondolatot hogy sok nemzedéknek ne legyen gondja ezzel. Ha pedig egy iskola olyan szerencsés, hogy 120 éven át szolgálja a tanulóit, akkor sok-sok elültetett fa, eszme és gondolat hajt ki, szökken szárba, hoz virágot és gyümölcsöt.

A mai nap nagyszerű alkalom, hogy számba vegyük és megünnepeljük ezeket az eredményeket a 830 éves Szentgotthárd 120 éves gimnáziumában!"