PROGRAMNAPTÁR
2020. október 26. hétfő
HKSzCsPSzV
     

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31


FACEBOOK

Kemencés közösségi házat avattak Horvátzsidányban

2013. november 11. 10:00:00  nyomtatási kép

A horvátzsidányi Múltbarangoló Egyesület közösségi házat alakított ki a közösségi terek, sportlétesítmények és szolgáltatásaik fejlesztésre az "Egészséges Utak Régiójában" című pályázaton nyert közel 10 millió forint támogatásból. A közösségi ház, melyben helyet kapott a "falu kemencéje" is, öltöző, melegedő funkciója mellett a Mária-út zarándokainak nyújt majd lehetőséget a megpihenésre. A közösségi házat V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár avatta fel az Egyesület szombati egészségmegőrzést szolgáló információs, sport- és kulturális programjának keretében:

"Illyés Gyula a múlt század végén azt írta: A Láng napjai meg vannak számlálva. Közel a kor, amidőn a kard és a sétapálca, a hátasló és a dugóhúzó nyomán távoli emlékkép lesz mindenféle tűz. Biztosan örülne, ha látná: nem lett igaza.

Horvátzsidányon még nap aludt ki a tűz. Értem ezt a szó szoros értelmében - gondolva a Szent István-napi tüzeskedésre és a falu kemencéjére -, és értem képletesen is, arra tűzre utalva, amivel a horvátzsidányiak hagyományaikat őrzik, őseiket tisztelik, környezetüket és egészségüket védik, közösségüket erősítik. Ez a tűz tartja őket mozgásban a kézműves táborokban, az íjász versenyeken, a zarándoklatokon; és úgy gondolom, első sorban ebből épült fel a közösségi házuk is, s csak másodsorban a pályázati támogatásból.

A folyton mozgásban lévő horvátzsidányiak mostantól egy másik aspektusát is megélhetik a tűznek. Azt, ami kemencébe zárva, megszelídítve mutatkozik meg. Ami ropogósra süti a kenyeret és a langallót, ami felmelegíti a szobát, ami mellé oda lehet kucorodni, aminél meg lehet pihenni, ami mellett jól esik a beszélgetés, ami összegyűjti, összefogja a közösséget.

A kemence jól tartja a meleget, arra van tervezve. Egy közösségnek azonban mindennap tennie kell azért, hogy ne aludjon el a belső tűz. Ahogy a már idézett Illyés Gyula is írja: a száz év előtti kandallóba száz év múlva is tudunk rakni tüzet; a fahasáb hű, visszafogadja a lángot. Nem úgy a szív, nem úgy a lélek. Itt, Horvátzsidányban, jól tudják ezt. Nem is bízzák a véletlenre a láng életben maradását: szívről-szívre, lélekről-lélekre adják tovább, hogy a gyermekeik is ismerjék a történelmüket, tiszteljék őseiket, szeressék környezetüket, és szívesen mozogjanak.

Őszintén örülök, hogy munkájukat, céljaikat ezentúl a közösségi ház is támogatja, mert vidékfejlesztésért felelős államtitkárként úgy látom, ahhoz az ember boldogan, sikeresen élhessen vidéken, a szülőföldjén, nem elég a megfelelő ellátás, az alapvető szolgáltatások, az önkormányzati hivatal, az egészségügyi ellátórendszer, a posta, a helyi közlekedés megléte. Legalább ilyen fontos a megőrzése és féltő gondozása mindannak, ami meghatározza a helyi közösségek identitását, együvé tartozását: ilyen a templom, az iskola, és ilyenek a kulturális és közösségi intézmények is.

Úgy gondolom, minden közösségben jó helye van egy ilyen intézménynek, de az olyan összetartó, tevékeny közösségekben, mint az önöké, különösen. Azt mindig is tudtam, hogy a horvátzsidányiak erős hittel bíró, szorgalmas és nyitott emberek, de most már azt is látom, hogy egytől egyig Prométheusz örökösei. A görög mitológia szerint ő volt az, aki ellopta az Istenektől és lehozta az embereknek a tüzet, minden alkotás, építés, fejlődés elemét. Napjaink prométheuszainak viszont az a dolga, hogy életben tartsák, tovább vigyék a lángot. Kívánom, hogy ebben a feladatukban segítse Önöket a közösségi ház is!"