PROGRAMNAPTÁR
2020. augusztus 14. péntek
HKSzCsPSzV
         

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31


FACEBOOK

Emlékművet avattak a nádasdiak hősi halottaik tiszteletére

2013. november 04. 09:00:00  nyomtatási kép

Nádasdtól az első világháború 61, a második világháború 46, az 1956-os szabadságharc pedig 4 áldozatot követelt. Az ő tiszteletükre avatták fel a Nádasdi hősi halottak emlékművét szombaton a település új temetőjében. Az emlékműnél V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár is tiszteletét fejezte ki:

"Minden ember és minden nemzet életében felvirrad a nap, mikor meg kell érteni, hogy semmire és senkire nem számíthatunk e világon: egyedül vagyunk. Ez a pillanat, mikor minden ember - néha fogcsikorgatva, akarata ellenére - hős lesz - írta Márai Sándor.

Magyarország történelmének viharos évszázadai során sokszor virradt fel ilyen nap. Megrázó, sorsdöntő, embert próbáló napokban a 20. század is bővelkedett: a két világháború és 1956 sok honfitársunknak szánt hősi halált.

Amikor hőseinkről beszélgetünk, a hangunk tiszteletteljes és büszke. Emberi nagyságukról, emberfeletti bátorságukról szólva, talán meg is feledkezünk róla: ők is emberek voltak. Mielőtt katonák, hősök, vértanúk lettek, hozzánk hasonló, egyszerű, hétköznapi emberekként éltek. Reggel ugyanúgy morgolódva keltek, napközben keményen dolgoztak mezőn, gyárban, hivatalban, este ugyanúgy ölelték át feleségüket, ugyanúgy vették ölbe gyermeküket. Úgy gondolták, ez már mindig így marad: csöndesen élhetik munkás hétköznapijaikat, nevelhetik gyermekeiket, építhetik a házukat, láthatják felnőni unokáikat. De megszólította őket az idő.

Az idő, ami máskor észrevétlenül, csöndesen folyik, egyszerre hullámot vetett, elsodorta a hétköznapokat, a hétköznapi sorsokat, és hősöket követelt. Az egyszerű emberek életének díszletei megváltoztak, az otthon nyugalmát és biztonságát félelem és fenyegetettség váltotta fel. Sokan ekkor ismerték csak fel: nem születünk hősnek, legfeljebb azzá válunk, ha a hely és az idő úgy kívánja.

Akik ezt belátták, átélték, már nincsenek köztünk, hogy beszéljenek róla, mégis, évtizedek távlatából is szólnak hozzánk. Életükkel, halálukkal emlékeztetnek, hogy becsüljük meg nyugalmas hétköznapijainkat, szabadságunkat, boldogságunkat; és hogy halljuk meg mi is lelkiismeretünk szavát életünk sordöntő pillanataiban.

A nádasdiaknak mostantól egy kicsit könnyebb lesz meghallani, és észben tartani a hősi halottaik üzenetét, hiszen lesz egy hely, ahol elcsendesedhetnek, csak rájuk figyelhetnek, emlékezhetnek és tiszteleghetnek.

Az ókori rómaiak úgy tartották, életünk fonalát a sorsistennők, a Párkák fonják, mérik, és vágják el. A történelmi feljegyzésekből azt láthatjuk, hogy a nádasdiak 61 I. világháborús, 46 II. világháborús és 4 ?56-os áldozatának rövidre szabták és hirtelen vágták el a fonalát. Én azonban úgy gondolom, hogy a településen élők az emlékmű állításával felvették ezt a fonalat, és tovább szövik a hősi halottak történetét. Hiszen minden itt elmondott ima, minden itt elhangzó sóhaj, itt megszülető gondolat és elhatározás az ő életüknek is a folytatása lesz. Így a fonál sosem szakad el. Kívánom, hogy az emlékezés ne csak a múlthoz kösse Önöket, de a közösségüket is szője, fonja szorosabbra!"