PROGRAMNAPTÁR
2020. augusztus 13. csütörtök
HKSzCsPSzV
         

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31


FACEBOOK

Felújított harangláb Molnaszecsődön

2013. október 24. 11:00:00  nyomtatási kép

Több mint 6 és félmillió forintos LEADER támogatásból valósította meg Molnaszecsőd az "Ünnepi tér a harangláb árnyékában" projektet,  aminek keretében újjáépítették az 1770-es évekből származó őrségi jegyeket mutató haranglábat a Hősök kertjében, a II. világháború áldozatainak emlékműve és Marosits József 1848-as és 1956-os szabadságharcnak emléket állító alkotása mellé. A haranglábat V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár avatta fel október 23-án:

"Hívom az élőket, gyászolom a holtakat, megtöröm a villámokat - foglalja össze a harangok feladatát egy régi harangfelirat. És ma itt, Molnaszecsődön láthatjuk, hogy a harangok több ezer éves története során ez mit sem változott. Az új harangláb most is hívja az élőket: ünnepre szólít a harangja; hangja elér a település minden szegletébe; időst, fiatalt egyaránt megszólít és összehív. Gyászolja a holtakat is; hiszen méltóságteljes hangja nemcsak nekünk, élőknek szól, de azoknak is, akiknek csak az emléke van velünk: 1848, 1956 mártírjainak és a világháborús hősi halottaknak. Végül pedig ma is megtöri a villámokat. Ha nem is a szó szoros értelmében hárítja el a fejünk felől a viharokat, de erősíti a közösséget, erősíti az itt élők hitét és összetartását, és ezáltal védi őket minden égi-földi bajtól, valóságos és lelki vihartól egyaránt.

Azt hiszem, ugyanez a hivatása a nemzeti ünnepeinknek is. Az élők összehívása minden ünnepnek része, hiszen az ünnep közösségi élmény, ünnepelni és emlékezni is együtt, egymást tartva, támogatva tudunk igazán. Hazánk történelme pedig úgy alakult, hogy nemzeti ünnepeinkhez sokszor kapcsolódik a halottak gyászolása is. Mikor a szabadságunkat, önállóságunkat, függetlenségünket ünnepeljük, nem feledkezhetünk meg azokról, akik mindezért az életüket áldozták.

Épp ezért úgy gondolom, különösen szép és hivatásához méltó, hogy a megújult haranglábat nemzeti ünnepünkön, október 23-án avatjuk fel. Ahogyan az is megható, hogy itt, a forradalmakra emlékező alkotások között találta meg a helyét. Mégis azt kívánom, hogy a harangláb ne csak az ünnepek szereplője legyen. Legyen a molnaszecsődiek mindennapjainak része, kísérője. Legyen ez a harang hangjuk helyett a hangjuk, amikor a legnehezebb szólniuk. Zengjen, ha ünnepelnek, kongjon, ha gyászolnak. Üdvözölje az érkezőt, és kísérje a búcsúzót. Visszhangozza a vígadók örömét, és vigasztalja a csüggedőket. Csendüljön meg újra meg újra, és figyelmeztessen az idő múlására, a percek értékére.

A harang ezeréves jelkép, az idők folyamán nem veszített formájából és jelentéséből. Az állandóságot, az örökkévalóságot jelképezi; a földet az éggel köti össze. Ugyanakkor kézzel fogható, látható, hallható, valóságos része az életünknek. A haranglábhoz ki lehet jönni, ha magányra vágyunk, és a gondolatainkba szeretnénk merülni, de lehet találkozó pont is, ahol szeretteinkre, barátainkra várunk. A maihoz hasonló egészen különleges alkalmakkor pedig a falu közepévé is válhat.

Kívánom, hogy megújulva, megszépülve sok-sok hosszú éven át lássa el számos feladatát a molnaszecsődi harangláb, s valahányszor megszólal, akár egy méltóságteljes nemzeti ünnepen, akár csak egy álmos vasárnapon, mindig emlékeztesse az itt élőket: Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátiad házát, vagy a te birtokod? ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.