PROGRAMNAPTÁR
2020. augusztus 14. péntek
HKSzCsPSzV
         

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31


FACEBOOK

Várossá avatták Jánosházát

2013. augusztus 21. 09:00:00  nyomtatási kép

Áder János köztársasági elnök 2013. július 15-én városi címet adományozott a Vas megyei Jánosházának - a várossá avatást  augusztus 17-én, szombaton ünnepelték meg a jánosháziak. A város kulcsát Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter adta át, az új város tiszteletére V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár is köszöntőt mondott:

"A nagy változások mindig folyamatok: lassan, fokozatosan mennek végbe. Egy gyermekből nem a 18. születésnapján lesz felnőtt, egy fiúból nem az esküvője napján válik férj, a lányok nem aznap válnak anyává, amikor világra jön az első gyermekük. Ezek a folyamatok már sokkal előbb elkezdődnek, és talán soha nem is fejeződnek be teljesen. Azt gondolom, hasonlóképp történik egy település várossá válása is. Mi, emberek mégis szeretünk időpontokat, fordulópontokat kijelölni - hogy egy pillanatra megállhassunk; átgondolhassuk, mi történik velünk; hogy megélhessük és megünnepelhessük a változást. Erre ad alkalmat a születésnap, az esküvő, és a városavató ünnepség is.

Akik várostervezéssel foglalkoznak,  azt mondják, egy város három rétegből épül fel: ott él egymáson, egymás mellett a szellem városa, az emlékek városa és a vágyak városa. Jánosháza csak 2013. július 15-ei hatállyal kapott városi címet, de aki itt él, tudja: ezek a rétegek réges-régen megvannak már benne.

A szellem városát azok a szent, szakrális helyek jelölik ki, amelyen részt vesznek a közösség építésében, és helyszínül szolgálnak az ott lakók nagy életeseményeihez: ahol keresztelnek, esküsznek, vagy épp búcsút vesznek. Jánosházán ilyen volt a régi fatemplom, ilyen most a helyére épült római katolikus templom és a Szent Vendel kápolna. A szellem városa a jánosházaiak hitében és összetartásában jelenik meg.

Az emlékek városát az építi fel, hogy őseink és magunk életének minden eseménye helyekhez kötődik, ez pedig a helyeket - házakat, tereket, városokat - értelemmel, jelentéssel és jelentőséggel ruházza fel. Így a városkép az egyéni és közösségi emlékek tárházává válik. Jánosháza hangulatához is hozzátartoznak történelmi emlékei: amikor XVII. században mezőváros, a XVIII. század végén vásártartó hely, a XIX. században járási központ lett. Amikor a jánosháziak megpróbálták kiszabadítani fogságából az első felelős magyar kormány elnökét. Az emlékek városa a jánosháziak hazaszeretetében, polgári értékrendjében, bátorságában él tovább.

A három réteg közül a vágyak városa az, ami a jelenben leginkább tetten érhető. Hiszen a ma élők álmai, vágyai, céljai azok, amelyek visszaköszönnek a városi életben. Ezek ösztönzik a szüntelen találkozásokat és összejöveteleket, mint Jánosházán a juniálist, a Batthyány napot, a süteménysütő versenyt vagy a versünnepet. A vágyak városa Jánosházán abból épül fel, hogy a helyiek szeretnek együtt lenni, együtt ünnepelni, együtt emlékezni és együtt tervezgetni.

Mindez eddig is itt volt, és őszintén remélem, itt marad ezután, a várossá avatás után is. Mégis mi különbözteti meg akkor a falut, a községet, a nagyközséget a várostól? Hamvas Béla szerint a város a tudatosan vállalt közös életet jelenti. Nem a település változik hát, amikor várossá növi ki magát. Az alakul át, ahogyan a benne élők tekintenek a közösségükre, ahogyan a város tekint önmagára, ahogyan mások tekintenek rájuk ezután.

Kívánom, hogy ez egy szerető, teremtő tekintet legyen. Olyan tekintettel nézzenek erre az új városra, mint amivel a szobrász néz a márványtömbre, amivel a kertész néz a rózsabokorra, amivel az anya néz a gyermekére: ami a legtöbbet, a legjobbat hozza majd ki belőle!"