A zalaszabari Szabadics család egy közelmúltbeli családi tragédia hatására döntött úgy, hogy létrehozza a Holnapocska komplex ifjúsági és gyermektábort a daganatos vagy szívbetegségből gyógyuló illetve nehéz anyagi körülmények között élő gyermekek számára. Az Új Széchenyi Terv és a Darányi Ignác Terv jóvoltából állami és európai uniós támogatással most elkészült a tábor 45 férőhelyes főépülete foglalkoztató szobákkal, egy több funkciós étkező melegítő konyhával és klubhelyiséggel, valamint saját erőből egy kicsi gokart pálya is.

A létesítményeket V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár adta át kedden, aki zenészként később az ünneplésből is kivette a részét:

"Karinthy Frigyes szerint az önzetlenség egy olyan társasjáték, melyben én odaadom a magamét másnak, ?add tovább? kiáltással, aztán várok egy életen át, hogy mikor kerül vissza hozzám. Ezt a társasjátékot kezdte el játszani Szabadicsné Rádi Éva és Szabadics Zoltán 2007-ben, itt, Zalaszabaron, amikor először felmerült bennük egy térítésmentes gyermektábor ötlete.

Azután - ahogyan az minden őszinte, önzetlen játéknál lenni szokott - egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Felnőttek szakmai segítségükkel, önkéntes munkájukkal; gyermekek lelkesedésükkel, őszinte mosolyukkal; szülők elismerésükkel, hálájukkal és európai uniós források pályázati támogatásokkal. Mindennek köszönhetően a játék egyre komolyabbá, fontosabbá, jelentősebbé vált. Egy nagy, több ütemű beruházássá, egy komplex ifjúsági és gyermektáborrá nőtte ki magát, de nevében mégis szerény és játékos maradt: Holnapocska.

Számomra a Holnapocska elnevezés nemcsak egy szójáték a holnap és a napocska szavakból. Olyan név ez, ami tartalommal bír. Egyrészt felidézi a nyári szünet napsütéses derűjét, ami 7-8-9 évesen még végeláthatatlanul hosszúnak tűnik, és azt a gyermekkori hangulatot is, amikor számoljuk, hogy "hányat kell még aludni" a tábornyitásig. Másrészt ott van benne a felnőttek reménye és bizalma abban, hogy ezzel a táborral valóban egy kis holnapot, egy szelet jövőt adnak a gyerekeknek. Méghozzá azoknak a gyerekeknek, akiknek a jövőjére egy-egy felhő árnyéka vetül: a nehéz körülmények vagy egy betegség.

Ma ez a derűs jövő lett egy kicsivel megint gazdagabb és elérhetőbb: néhány elkészült létesítménynek köszönhetően. Ezeknek a hivatalos elnevezése talán ridegen hangzik: öko-aktív turisztikai élményközpont vagy turisztikai szolgáltató épület, de akik végig kísérték a Tábor történetét, azok kihallják belőlük a szervezők, dolgozók és táborozók játékosságát, derűlátását és önzetlenségét - azt a három pillért, amire fel lehet építeni a holnapot.

Ezek közül a játékosságot nem nehéz felfedezni: gokart pálya, kalandpark, állatsimogató, kézműves foglalkozások, játszótér - itt minden olyan vidám és színes, mintha gyermekrajzok elevenedtek volna meg, mintha gyermekálmok váltak volna valósággá. A derűlátást is tetten lehet érni: a szervezők saját bevallásuk szerint még a gazdasági válság beköszöntében sem kifogást vagy akadályt láttak, hanem jelet. Arra, hogy szükség van a munkájukra. És optimizmus árad abból is, hogy nemcsak játszani, de fejlődni, tanulni és gyógyulni is várják a gyerekeket.

Az önzetlenség jelenléte pedig kézenfekvő. Itt mindenki úgy adja oda a tudását, idejét, munkáját, segítségét, hogy nem vár érte ellenszolgáltatást. Csak egy mosolyt, egy csillogó tekintetet, annak a lehetőségét, hogy a világ minden nappal egy kicsit jobb lehet.

Márai Sándor szerint időnként választ kell adnunk az élet nagy kérdéseire: Ki vagyok? Mit akarok? Kinek az érdekében akarok élni? Hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből? Azt gondolom, hogy a Holnapocska Tábor fejlődésének minden állomása ezekre a nagy kérdésekre ad őszinte, mosolygós válaszokat. Kívánom, hogy merítsen belőle erőt, mindenki, aki csak megfordul itt!"