2024. március 29. péntek
|
130 éves a vasvári tűzoltó egyesület
Fennállásának 130. évfordulóját ünnepelte szombaton Vasvár legrégebbi civil szervezete, a Vasvár Város Önkéntes Tűzoltó Egyesülete. A tűzoltók először megkoszorúzták az alapító, Barabás István szobrát, majd ünnepi műsor keretében felavatták védőszentjük, Szent Flórián szobrát. A szobor leleplezésekor V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár, Vasvár egykori polgármestere mondott köszöntőt:
"130 év, mintegy 5 emberöltő - ennyi idő telt el a vasvári tűzoltó egyesület megalakulása óta. Megszokhattuk, hogy bajban az emberek összefognak, segítenek egymásnak, ám ezek a szövetségek sokszor a baj elmúltával felbomlanak, és ki-ki megy tovább a maga útján. Vasvár legrégebbi civil szervezete azonban nem széledt szét az évek során, sőt, összetartásuk egyre csak erősödött.
Vajon, mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy a tűztől, a vésztől nem szűntünk meg félni? Nem hinném. A folyton megújuló baj lehetősége, az elővigyázatosság, az egymásrautaltság nem tart ki 130 éven át. Ami így kiállta az idő próbáját, az a vasvári tűzoltók rátermettsége, elhivatottsága, a generációknak továbbadott jó példa, kötelességtudat és felelősségvállalás. Ez az, aminek ma szobrot állítunk. Bár nincs ott a talpazaton minden valaha és jelenleg tevékenykedő tűzoltó, csak Szent Flórián jelképes alakja, mi azért tudjuk, milyen sok ember áldozatvállalása áll a szobor és a 130 év mögött.
Szabó Lőrinc azt írta, minden művészeti alkotás közül a szobor a legvalósághűbb, a szobor már majdnem ember, majdnem élet, szinte várjuk, hogy megmozduljon, hogy megszólaljon. Erre azonban nem képes. Szótlanságával, mozdulatlanságával mégis sok mindent felidéz bennünk, amiről a tűzoltókra gondolunk. Megjeleníti a stabil, állandó jelenlétet; a rendíthetetlenséget; a megbízhatóságot; a példaképet, amire fel lehet nézni; a szilárd pontot, amibe bele lehet kapaszkodni. Szent Flórián már mindig így marad meg előttünk: megüdvözülve, tökéletesen.
Mi azonban az alakja mögül látjuk kilépni azt a sok önkéntes tűzoltót is, akik állhatatosságukban, segítőkészségükben méltó utódjaik védőszentjüknek. Ők már nem mozdulatlanok. Állandóan ugrásra készen állnak, bármikor számíthatunk rájuk. Mindig ott vannak, ahol szükség van rájuk; jönnek, ha hívjuk őket. Helytállásuk sokszor a szobrokéval vetekszik.
De ne keverjük őket velük össze. Ők hús-vér emberek, érzésekkel, félelmekkel. Apák, fiúk, férjek, barátok és társak. A szoborral ellentétben: nem tökéletesek. Sebezhetőek, sérülékenyek, hibázhatnak, tévedhetnek, és erejük véges. Jellemük, bátorságuk, munkájuk és kitartásuk épp ettől lesz elismerésre méltó. Éppen ez az, ami súlyt ad, értéket ad a tevékenységüknek.
Jusson eszünkbe ez is, amikor a Szent Flórián szoborra nézünk!"