-  V. Németh Zsolt Nőnapi köszöntője Jánosházán

Kedves Hölgyek, Lányok, Asszonyok, Nagymamák, Édesanyák és Nővérek! Kerestem, kerestem a megfelelő szavakat a mai alkalomra. Sokszor, sok helyen kell szólnom, van már egy kis gyakorlatom az odaillő kifejezések megtalálásában. Vannak alkalmak, amelyekre olyan egyszerű idézetet, mottót választani, mint inget, nyakkendőt?

A Nőnap nem ilyen. Nőnapra a férfiember úgy válogatja a szavakat, mint egy különleges, ünnepi csokorba a virágokat. Gondosan megnézi melyik mit jelent. Mit jelent neki, és mit jelent a megajándékozott számára. Alaposan megvizsgálja, illik-e az alkalomhoz, illik-e ahhoz, akinek szánja.  Ez még akkor is nehéz feladat, ha az ember csak egy csodálatos nőt akar felköszönteni. De amikor egyszerre ennyi szép, ennyi különleges nőnek kell köszönetet mondani, akkor a feladat szinte megoldhatatlannak látszik. Egy szál vörös rózsa a kedvesünknek, egy fehér orchidea az édesanyánknak, egy bimbózó tulipán a kislányunknak, egy illatos jácint a kolléganőknek,  és sorolhatnám tovább, mígnem a csokor akkorára dagadna, hogy nem bírnék el vele.  Félek, hasonlóképp járnék a szavakkal is, ha ma minden nőnek megköszönném, mindazt, amiért hálás lehetek, ha minden hölgynek felsorolnám, mi az, mit bennük szeretek. Akkor a szavakból is akkora csokor kerekedne, hogy nem érnék a köszöntő végére a jövő évi nőnapig sem.

De ez még csak a kisebbik baj. A nagyobbik, az, hogy nem is igazán találtam megfelelő szavakat a nőnapi köszöntőhöz. A virágok még csak-csak megközelítik a hölgyek tökéletességét, de a szavak rendre elbuknak ebben a törekvésükben. Neves költőkhöz, írókhoz fordultam segítségért, de minden nőkről szóló gondolatban találtam egy kis féltékenységet, cinizmust, meg nem értést, érzelgősséget, túlzást vagy hátsó szándékot. Az egyikkel meghódítani próbálták a nőket, a másikkal lenyűgözni, a harmadikkal zavarba hozni, a negyedikkel bírálni.  De én ma egyiket sem szeretném tenni. Csak úgy őszintén, egyszerűen köszönetet akarok mondani a nőknek. Amiért jobban bíznak bennünk, mint mi magunkban. Amiért nem a csetlő-botló szavainkra figyelnek, hanem arra, amit a szemünkkel mondunk. Amiért kitalálják a kívánságainkat, amiket még meg sem fogalmaztunk. Amiért előre megbocsátják, amiről mi még azt sem tudjuk, hogy el fogjuk követni. Amiért utat mutatnak ott, ahol eltévedtünk, amiért ránk találnak, mikor már azt hinnénk, elvesztünk.

Csoóri Sándor azt írja:

"Hétköznapok és háborúk fenyegetnek örökké.

Mosolygásotok az egyetlen fegyverszünet.

Kezetek, az egyetlen házfal, melynek nekidűlhetek."

Engedjék meg, hogy a költő nyomán minden férfitársam nevében én is megköszönjem minden hölgynek mindazt a békét, csendet, mosolyt, támogatást, megértést és szeretet, amit tőlük kaptunk és kapunk!