PROGRAMNAPTÁR
2024. június 21. péntek
HKSzCsPSzV
         

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30



FACEBOOK

ELSŐ ADVENTI GYERTYA GYÚJTÁS JÁNOSHÁZÁN

  nyomtatási kép

V. Németh Zsolt államtitkár köszöntötte vasárnap  délután a nagyközség főterén a rossz idő ellenére szép számban összegyűlt gyerekeket és felnőtteket:

 Várni, várni, várni? Várni nehéz, várni unalmas. A várakozás sokszor feszült, nyugtalan, tétlen, reménytelen - a hétköznapokban. De nem így van Adventkor. "Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van" - írja Pilinszky. A találkozásra váró szerelmesek már várakozásukban is együtt vannak, aki pedig gyermeket vár, már az első perctől fogva édesanya. Miben különbözik az ő várakozásuk a hétköznapitól? Miért nem idegesek, miért nem boldogtalanok? Mert "Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráchel vár rá a hetediknek a végén. (?) Ha viszont nincs róla fogalma, hogy hová is rohan, és minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált."A gyermekben, a haza készülőben, a szerelmesben, a várandós anyukában és az adventi gyertyagyújtóban van valami közös. Mindannyian tudják, hogy mire várnak, s azt is tudják, hogy amire várnak, az eljön. Bizalommal várnak. És ez a bizalom, ez a hit szenteli meg a várakozásukat.Aki arra vár, hogy zöldre váltson a lámpa, az az időt, a jelen pillanatot akadályként éli meg, ami korlátozza őt abban, hogy eljusson oda ahova, akar. A hóesésre váró gyermek számára viszont ajándék az idő. Olyan ajándék, amit lassan csomagol ki. Amikor reggelente kinéz az ablakon, amikor napközben felnéz az égre, egy kicsit mindig old a szalagon. Aki arra vár, hogy leteljen a munkaideje, arra az üres, tartalmatlan órák rátelepednek, azt a várakozás maga alá gyűri, lenyomja. Aki viszont a kedvesére vár, azt minden perc emeli. Neki az idő nem súly, nem akadály, hanem lépcső, amin eljut ahhoz, akit szeret.Aki arra vár, hogy lefőjön a kávé, megérkezzen a fax, betöltsön a számítógép, az toporog, fel-alá járkál, az ujjával dobol az asztalon. Aki viszont gyermeket hord a szíve alatt, az nem siet, hétköznapi tennivalói közben is meg-meg áll a keze; ha úton van, akkor is megáll egy-egy percre, hogy arra gondoljon, akinek a jöttét várja. Aki a pincérre vár az étteremben, aki sorban áll a közértben, aki buszra vár a megállóban, az gyakran kezd üres fecsegésbe, sokszor elegyedik felületes beszélgetésbe. Aki azonban az adventi koszorún gyújtja meg az első lángot, aki az eljövetelre vár, annak elakad a szava, az elcsendesedik, és csak figyeli, ahogyan az a kicsi láng lassan fényébe vonja a várakozást."Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."

Ilyen Adventet kívánok idén Jánosházának.