Zenés vacsorával, néptánccal, mazsorett bemutatóval köszöntötték a község idős polgárait Felsőnyárádon szombaton. A rendezvényen Kirlia Ferenc polgármester meghívására V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár is részt vett, és az alábbi szavakkal köszöntette az ünnepelteket:

Márai Sándor Füves könyve szerint "Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel." Ma épp azokat ünnepeljük, akik életük során már sokakat ajándékoztak meg jóindulatukkal, udvariasságukkal; és sok-sok percet töltöttek már meg az ünnepivel, az emberivel, a rendkívülivel. Jó dolog, hogy van az évnek egy napja, amikor mindezt számba vehetjük, megköszönhetjük.

Úgy gondolom, az idősebb barátaink és szeretteink olyanok számunkra, mint egy templom, egy mesterség vagy egy város számára a védőszentje. Gondoljuk csak Szent Borbálára, a bányászok védőszentjére, akit aranyrózsa szimbolizál Felsőnyárád címerében. A középkori városok puskaporos tornyát gyakran Borbáláról nevezték el, hogy a szent segítsen megóvni a veszélyes anyagot a felrobbanástól.

A nagyszülők, dédszülők, idős barátaink, tanáraink is sokszor óvnak minket hasonlóképp: "megakadályozzák, hogy felrobbanjon a puskapor", azaz elsimítják a nézeteltéréseket, megnyugtatják a kedélyeinket, bölcs tanácsaikkal elhárítják fejünk fölül a bajt. Begyógyítják a sebeinket - a testieket régi jó praktikákkal, a lelkieket derűjükkel, megértésükkel. Utat mutatnak, biztatnak, vigasztalnak. Egy kisfiú a maga bölcsességével ezt így fogalmazta meg: "A nagypapák azért vannak, hogy szeressük őket, és hogy megszereljenek dolgokat."

És bizony nemcsak a biciklit tudják megszerelni, de gyermekeik, unokáik egy-egy rosszul sikerült napját, szomorkás hangulatát is. Hogy a nagymamák milyen varázslatos tudással rendelkeznek, már mondani sem kell, és akkor még nem említettük meg azokat, akik szüleink helyett szüleink, nagyszüleink helyett nagyszüleink, ha tanácsra, támogatásra van szükségünk.

Mindig számíthatunk rájuk, de fontos, hogy a támogatás, a figyelem, az elfogadás, a tisztelet és a szeretet kölcsönös legyen. Lássuk meg, halljuk meg azt is, nekik mire van szükségük, miben tudunk mi a segítségükre lenni. Együtt, egymást támogatva, kiegészítve lesz csak teljes az élet, mert ahogy I. Erzsébet is mondta: "A fiatal szem élesebben lát, az idős szem mélyebbre", de szükségünk van mind a két tekintetre.

Ma nézzünk bele azokba a mélyre látó, kortalan szemekbe, mondjunk köszönetet mindazért, amiért hálásak lehetünk, és egyúttal ne felejtsük el megkérdezni, mit tehetünk viszonzásként.