PROGRAMNAPTÁR
2020. szeptember 27. vasárnap
HKSzCsPSzV
 

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30


FACEBOOK

BODOR MIKLÓS ÉLETMŰKIÁLLÍTÁSA

2012. szeptember 21. 14:59:19  nyomtatási kép

Bodor Miklós grafikusművész életmű-kiállításának ünnepélyes megnyitóját pénteken este tartották Kiskunhalason a Csipkeházban. A vendégeket Gyovai István polgármester köszöntötte a város nevében. A rendezvényen beszédet mondott V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár. Közreműködött a Pro Urbe-díjas Lyra együttes. A művész özvegye, Zsófia asszony köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki segített a tárlat létrejöttében és ellátogatott a rendezvényre.

Bodor Miklós csipkeházi tárlatával - Petőfi, Felvidék, Alföld - párhuzamosan több helyen is megtekinthetők képei a városban. A Közösségek Házában művész portréit, Nagykörűt mutatják be.

A Thorma János Múzeum tabáni képeit állítja ki. A Végh-kúria Kompozíciók, Bugac címmel rendez kiállítást a Halas Galériában.

Bodor Miklós mindig is szerette a természetet.  Gazdag, ihletadó témának tartotta a kertet, a határt. Megörökítette többek között a majsai,  móricgáti homokvilág dísznövényét, a kék virágú szamárkenyeret, melyről híres sorozatát készítette.

A megnyitón Gyovai István kiemelte: Bodor Miklós életének Kiskunhalas volt az egyik legtermékenyebb része. Örökkévalóságot rögzített a képein. Ezt az örökséget Kiskunhalas városa kapta.

V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár- személyes ismerőse  volt  és nagy tisztelője a két éve elhunyt  művésznek.  Beszédében rámutatott: "?Elkészült, lezárult, befejezett egész lett. Egy nagyszerű művész életműve nem bővül már újabb darabokkal - ez sokunkat tölt el szomorúsággal, de talán ad némi vigaszt, hogy most már Bodor Miklós életművében mint kerek egészben is megláthatjuk azt a tökéletességet, amit eddig a részekben, az egyes művekben fedeztünk fel.

Ahogyan ő is meglátta a legapróbb részletben is az egész teremtett világ tökéletességét. Meglátta a kék szamárkenyérben, a rododendronban, az út menti Madonnában és feszületben, a fehér falú tanyaházban, a haranglábban, a bugaci ősborókásban, Petőfi Alföldjén, a Jeli Arborétumban.

"Nemcsak a tett, a beszéd - a nézés is cselekvés" - mondja Csoóri Sándor. "Aki csak azt festi a világról, amit lát belőle, s azt nem, amit tud róla, meghamisítja a dolgokat?"

Én azt gondolom, Bodor Miklós igazi hivatása mindvégig ez volt: meglátni a dolgok lényegét. Hogy a csodát, az igazságot, a tökéletességet nemcsak észrevette, de ecsettel, tustollal, egyenletes vastagságú folyamatos vonalaival meg is tudta jeleníteni, meg is tudta őrizni - az már csak ráadás.

Valódi tehetsége, azt hiszem, a látásában rejlett. Ahogyan a sokak által kietlennek, ridegnek ható tájakon észrevette az apró csodákat. Ahogyan megállt és elidőzött az olyan népi értékeknél is, amelyek mellett a legtöbben csak elrohantak. Ahogyan az arborétumban tobzódó színek és formák között is megőrizte éleslátását.

Azt hiszem, ez a figyelmes, türelmes, értő tekintete vezette végig az életén is. Ezt fordította segítő-szerető társára, ezt fordította mestereire, kortársaira, de ezzel a tekintettel szemlélte a szakmunkás tanulókat is. Ez a tekintet pedig kihozta a legszebbet, a legjobbat abból, amire vetült.

Grafikáin a háttérből kiemelkedve, letisztultan, világos kontúrokkal és új értelmet nyerve jelennek meg választott tárgyai. Ugyanígy életének bármelyik szeletére fordította a figyelmét, az is átlényegült, új értelmet lelt. Ez történt az általa vezetett képzőművészeti szakkörrel, az általa rendezett kiállításokkal egybekötött hangversenyekkel, a koronázási palásttal, a Hattyúházzal, a platánsorral.

Picasso ezt úgy fogalmazta meg: "A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát."

Ez ment végbe mindenben, amire Bodor Miklós figyelmét fordította: elveszítette hétköznapi, poros jellegét, és felfénylett, megcsillant igazi valója. Mert Miklós nemcsak azt festette, nemcsak azt rajzolta, amit látott, hanem azt is, amit tudott.

A tájak, a tárgyak most már új szemekre, új kezekre várnak, hogy újra lemossák róluk mindennapi voltukat. De lelkünkről a Bodor művek ma is lemossák még a port, valahányszor figyelmesen szemléljük őket.

Azt hiszem, a művész legnagyobb ránk hagyott ajándéka - kivételesen gazdag és értékes életművén túl - a különleges látásmódja.

Tiszteljük meg azzal, hogy életmű-kiállítása alkalmából végignézzük alkotásait, rajtuk keresztül megpróbáljuk megérteni a szemléletét, s ha hazamentünk, ezután nézzük néha egy kicsit az ő szemével a világ apró részleteit.  S ha megtaláltuk a csodát, akár el is mosolyodhatunk csendesen és szerényen, olyan "Miklós bácsisan?"

 

Bodor Zsófia, a művész özvegye köszönetet mondott mindenkinek, aki segítette a kiállítás megvalósulását és eljött. A városnak pedig, hogy befogadta.