PROGRAMNAPTÁR
2024. július 19. péntek
HKSzCsPSzV

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31



FACEBOOK

Felújították szentkúti zarándokhelyet Vasváron

  nyomtatási kép

Vasárnap adták át a megújult zarándokhelyet és parkerdőt Vasváron. Az évszázados múltra visszatekintő kegyhelyet a Szombathelyi Erdészeti Zrt. újította fel, hogy helyet adjon a zarándokoknak, a pihenésre, kikapcsolódásra, sportolásra és művészeti élményekre vágyóknak egyaránt. Az átadáson V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár, a város egykori polgármestere is köszöntőt mondott:

"Szeretjük ezt a helyet, ezt igazolja és bizonyítja, hogy milyen sokan jöttünk ma el ide. Ha ezt az öreg tölgyfák által körülölelt kis tisztást a természet templomának nevezzük, akkor én most annak a szentélyében állok.

A kisded makkból idővel termő tölgyfa lesz, ha jól gondozzák - mondta Széchenyi István. És bár hihetetlen, de valóban igaz, hogy a köröttünk álló óriási, ős öreg tölgyfák, sőt ennek a színpadnak a deszkái sem voltak egykor mások, mint aprócska magok, amelyek megkapaszkodtak a talajban.

Ahogyan a szentkúti zarándokhely és parkerdő terve is csak egy apró gondolatmagból nőtte ki magát. Szentkút legendája szerint egy csöndben elrebegetett ima szavaiból, amiben azt kérték a török elől menekülők, hogy hagy lássák újra Mária képét. A kérésük teljesült, még ha nem is az odvas fába rejtett festményen, hanem a helyén előbukkanó tiszta forrás tükrében látták meg újra Mária arcát. Meseszerű a történet folytatása is, ahogy a hagyományt életben tartotta a közösség, ahogyan ma élők lelkesedése megtermékenyítette a múltat is.

Úgy tűnik, ennek a varázslatos helynek a földjében nemcsak a makk tud megkapaszkodni és növekedni, hanem minden gondolatmag, ihletmag, szeretetmag. Sok-sok ilyen gondolat, apró ötlet, és sok-sok szeretet is kellett ahhoz, hogy Szentkút az legyen, ami ma. Van, aki számára egy különleges természeti jelenség, egy eróziós szurdokszerű völgy ősbükkössel és öreg tölgyfákkal. Van, aki számára az egészségmegőrzés helyszíne, ahol jó levegőn lehet kocogni, sétálni. Van, aki számára pedig közösségi helyszín, találkozóhely.

Nem tudom, hogy a természet szeretete, a sportolás vagy más közösségi élmény elvezet-e úgy a keresztúthoz, ahogyan a valóságos lépcső és ösvény teszi, de szeretném azt hinni, hogy a zene, a művészet igen. Szentkút elsősorban mindig a hitüket buzgón gyakorlók zarándokhelye volt, de itt az Istent keresőknek, a kételkedőknek is helye van. Közéjük tartozott Kurt Vonnegut is aki, azt mondta, a zene az egyetlen tárgyi bizonyíték arra nézve, hogy Isten mégiscsak létezik.

És valóban, én el tudom képzelni, hogy egy zeneszerző sétál itt az árnyas fák alatt, s a szél zúgásából dallamot vél kihallani. A dallam tovább szól a szívében, hazaviszi, papírra veti, s egy szép zenemű születik belőle. Azután ezt a művet visszahozza ide, a szentkúti szabadtéri színpadra, a műből koncert születik, a koncertből pedig egy szép, meghitt hangulat, ami beköltözik a hallgatók szívébe.

De segíthet majd a megújult zarándokhely annak is, akit fájdalom vagy veszteség ér. Csak kisétál ide, felnéz az öreg fákra, majd rápillant az új színpadra, és belátja: A tölgyről a régi levelek csak akkor hullanak le, mikor a fiatalok már hajtani kezdenek - ez az élet körforgása.

Itt van már nagyon régen, és itt lesz a jövőben is Szentkút azok számára is, akik a gondok, nehézségek közepette épp kilátástalannak érzik a helyzetüket. A sétányon lépdelve talán eszükbe jut a jó tanács: Amikor gondtalan életre vágyunk, emlékezzünk arra, hogy a tölgyek is ellenszélben válnak erőssé, s hogy a legnagyobb viharban is bízhatnak a gyökereikben.

Ez a hely tehát egyaránt vendégül látja a zarándokot és a megpihenni vágyót, a remetét és a társaságra vágyót, a művészt és az élményre vágyót. Mindegyikük gazdagodik itt valamivel. Hogy mitől ilyen varázslatos, csodatevő, gyógyító ez hely? Nehéz lenne megmondani. A bölcs, öreg fáktól? A tiszta vizű forrástól? Az azt körüllengő legendától? Az emberkéz munkájától? A míves stációktól? Vagy épp ettől a különleges, egyfajta természettemplomra hasonlító színpadtól és nézőtértől?

Azt hiszem, mindez együtt felelős azért, hogy a Szentkúti zarándokhely Vasvár szerves része, hogy a városnak nemcsak a zöld tüdeje, de a szíve is lett.

Vigyázzunk hát rá úgy, mint a magunkéra!"