PROGRAMNAPTÁR
2024. július 13. szombat
HKSzCsPSzV

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31



FACEBOOK

50 éves a székesfehérvári Geoinformatikai Kar

  nyomtatási kép

1962-ben hozták létre Székesfehérváron a Felsőfokú Földmérési Technikumot, a Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karának jogelődjét - az idén 50 éves képzést pénteken nyilvános Kari Tanácsüléssel ünnepelték, ahova meghívták V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkárt, az Kar egykori hallgatóját is. V. Németh Zsolt az alábbi szavakkal köszöntötte a jubiláló iskolát:

50 évesen mindenkinek olyan arca van, amilyet megérdemel - mondta George Orwell. A kerek évfordulóhoz közeledve magam is látom, hogy bizony, kiül az arcunkra az, ahogy az életünket éljük: nem mindegy, hogy ötvenéves korunkra a folytonos aggodalom húz barázdákat a homlokunkra, vagy éppen a sok nevetés rajzol a szemünk sarkába szarkalábakat. Orwell gondolata azonban nemcsak az emberekre áll. 50 év alatt egy intézménynek, egy képzésnek is kialakul a sajátos képe, arculata, ami ott őrzi magán egész történetét.

Ha vidékfejlesztésért felelős államtitkár minőségemben szemlélem a Geoinformatikai Kart, akkor azt állapíthatom meg, hogy az arculatát az elmúlt ötven év épp olyanná csiszolta, hogy tökéletesen illeszkedjen Magyarország és Európa gazdasági érdekeihez és vidékfejlesztési céljaihoz. A magyar kormány egyik aktuális feladata, hogy összehangolja a felsőoktatást a gazdasági elvárásokkal, és mivel az ország gazdasági fejlődéséhez jól képzett műszaki és informatikai szakemberekre, mérnökökre van szükség, ezért az ő képzésük most kiemelt figyelmet kap.

Elég, ha csak arra gondolok, hogy a vidékfejlesztés egyik legfontosabb stratégiai feladata megvédeni a termőföld-kincsünket. Márpedig az ezt védő, jövőre megjelenő földtörvény végrehajtásához nagy szükségünk lesz azokra a biztos tudású, jól képzett földmérőkre és földrendezőkre, akik a Geoinformatikai Karon végeztek.

Az agrárium eredményes működéséhez, az elaprózott birtokok összevonásához, a családi birtokok kialakításához vagy épp a mezőgazdasági támogatások nyilvántartásának vezetéséhez elengedhetetlen a felkészített szakembergárda. Egyértelmű tehát, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karán folyó képzés különösen fontos.

Mégsem tudom saját iskolám 50 éves képzését pusztán szakmai szemmel nézni, ahogyan magamra sem tudok ezek a falak között meghívott vendégként tekinteni. Számomra évek óta szinte pavlovi reflexként mást jelent a piros alma: nem egy agrárterméket, nem a mesebeli gyümölcsöt, ami a torkunkon akadhat, hanem magát az okot. Ahogyan a dal mondja: "Alma, alma, piros alma, Te vagy az oka?" ha nem is mindennek, de sok mindennek. Életem fordulópontjain, amikor a sorsom jobb irányt vett gyakran gondoltam arra, hogy ennek a megalapozást még "Geo"-nak köszönhetem.

Hamarosan nekem, magamnak kell tükörbe néznem, és szembesülnöm azzal, milyen arcot érdemeltem ki 50 éves koromra. Ha mérleget akarok vonni, ha látni akarom, sikerült-e azzá válnom, akivé szerettem volna, keresve sem találhatnék jobb helyet az iskolámnál. Hiszen itt vannak egykori tanáraim, évfolyamtársaim, barátaim, akikkel "Mindnyájan voltunk egyszer?" itt, így mindnyáján tükröt tartunk egymásnak, és én a magam részéről hálás vagyok ezért az őszinte tükörért, amiben tisztán láthatom, hogy néhány mai arcvonásomat még a Fehérváron eltöltött idővel érdemeltem ki.

Köszönetképp, és annak alkalmából, hogy félévszázados lett a Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karának képzése, ma arról szólnék, mit látok én az egykori iskolám 50 éves arcán.

Weöres Sándor - aki maga is élt itt, a királyok és földmérők városában - A teljesség felé című művében a fiatal arcról azt írja: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító. Az öreg arcról pedig azt, hogy fenséges és nyugodt. Én az iskolám arcán egyaránt felfedezni vélem az ifjú és az érett kor szép vonásait, ezért nehezen tudnám eldönteni: idős vagy fiatal arc az övé. 50 év tiszteletre méltó, szép kor - főként, ha végiggondolom, milyen tartalmas 50 évről van szó. Mégis, látva a Geoinformatikai Kar jelenét, hajlok arra, hogy úgy véljem: fiatal még, bár már sokat megélt, még annál is többet tartogat számára az élet.

A Geoinformatikai Kar arcéle karakteres, nem téveszthető össze semmivel. Jellemző rá, hogy egyszerre néz a múltba és a jelenbe. Tiszteletben tartja és élteti a nagy múltú soproni anyaintézmény oktatási, nevelés, kutatási tapasztalatait, ugyanakkor megtalálta saját útját, saját célkitűzéseit is. Ápolja a régi, selmecbányai diákhagyományokat - helyesebben szólva, ahogyan a néprajzkutató mondja, nem ápolja, hiszen nem beteg az, nem őrzi, hiszen nem is rab, hanem éli a hagyományt. ezért nyitott arra is, hogy az új hallgatók új szokásokkal gazdagítsák az iskola életet.

A "GEO", a "PirosAlma Mater" arca egy büszke, határozott arc, amiről süt a szakmaszeretet és az elkötelezettség.  A tekintete 50 évesen is nyílt és barátságos, építi a kapcsolatokat a hazai és nemzetközi szervezetekkel, felsőoktatási intézményekkel. Szemei pedig most is kíváncsiak, fürkészőek: naprakészen követik a technikai-technológiai újításokat, a szakágazat elvárásait, a világ változó kihívásait.

Jó ebben az arcban megfüröszteni a magunkét, remélem, hogy ez így marad még nagyon sokáig. Ezért Weöres Sándor soraival fordulnék az 50 éves iskolához:

"Szeretném látni a mosolyt az arcodon,

Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon:

Szeretném látni a boldog szemeket,

Amelyekből más is erőt meríthet"

S kívánom, legyen ez így újabb és újabb 50 éven át!