PROGRAMNAPTÁR
2024. július 19. péntek
HKSzCsPSzV

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31



FACEBOOK

Az Év Mesterét díjazták a Mesterségek Ünnepén

  nyomtatási kép

Augusztus 26-án zárult a 26. Mesterségek Ünnepe a Budavári Palotában. Az ezt megelőző négy napban a népművészet legkiválóbb mesterei és a régi szakmák hagyományainak őrzői mutatkoztak be a Népművészeti Egyesületek Szövetségének rendezésében. A rendezvény vasárnapi programja során adta át a Mesterségek Ünnepe díjait V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár és Pál Miklósné, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének elnöke.

Az Év Ifjú Mestere Kiss Gabriella gyöngyfűző lett, míg az Év Mestere díjat Gyifkó Gyula szíjgyártó vehette át. Az Év Műhelye kitüntetést a Csillagvirág Népművészeti Egyesület nyerte el, az Aranykoszorú életműdíjat Gosztonyi Zoltán fafaragó kapta.

V. Németh Zsolt az alábbi szavakkal köszöntötte őket és a Mesterségek Ünnepe látogatóit:

"George Bernard Shaw, az ír drámaíró évekig tanulmányozta a magyar nyelvet, majd kijelentette, hogy sokkal értékesebb lehetett volna az életműve, ha a magyar lett volna az anyanyelve, egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.

Arra gondoltam, milyen megtisztelő, elismerő vélemény, pedig az író csak egyetlenegy ősi erővel teli nyelvünket tanulmányozta: azt, amelyik szavakból áll. Vajon, mit gondolt volna, ha látja a Mesterségek Ünnepe kavalkádján, hogy nekünk, magyaroknak (ugyanúgy, mint a határon túlról érkezett vendégeinknek) szavainkon túl sok száz más gazdag kifejező eszközünk is van. Vannak színeink, formáink, motívumaink, dallamaink, tánclépéseink, tárgyaink, ízeink, szokásaink, hagyományaink, ünnepeink. S mindezekkel őszintén, érthetően, hitelesen tudunk válaszolni arra: Kik vagyunk?

A Mesterségek Ünnepe ezeket a kifejezőeszközöket, ezeket a válaszokat gyűjtötte össze negyed évszázadon át, és ezt teszi most is. Egy helyre gyűjti a régi mesterségek ismerőit, a népművészetek művelőit, és megmutatja őket. Amikor itt látom a pintért, a kötélverőt, a szappanfőzőt, a csipkeverőt és a hangszerkészítőt, úgy érzem: ezen a teremtett világon mindenkire rábíztak valamit, mindenki felel valamiért. Mindenkinek jutott egy történet, amit el kell mesélnie, amihez megkapta a maga kifejezőeszközét. A gazdag és súlyos örökség így oszlik meg a vállunkon. Ha akárcsak a legkisebb feladatnak is eltűnne a felelőse, kibillennénk az egyensúlyunkból. Ezért köszönöm minden mesterembernek, minden művésznek, hogy viszi az örökség reá bízott részét, ezt a mennyei poggyászt.

A Vidékfejlesztési Minisztérium feladata, hogy megkönnyítse ennek az édes tehernek a cipelését, hogy elegyengesse előttük az utat. Ezért írtuk fel magunknak emlékeztetőül a Nemzeti Vidékstratégiában, hogy ezeréves gyökerekből táplálkozó gazdag népi kézművességünk és népművészetünk nemzeti, kulturális identitásunk része, nemzeti önkifejezésünk eszköze.

Ezt szem előtt tartva dolgozunk a Kézműves programon, ami arra hivatott, hogy támogassa a kézművesek megélhetését, együttműködését, piacra jutását. Hogy összekapcsolja a kézművességet a helyi mezőgazdasággal, helyi vendéglátással és a helyi szolgáltatásokkal. Nagyon lelkesítő és örömteli itt személyesen találkozni azokkal, akikre mindvégig gondolnunk kell majd a munkánk során.

Költőnk, Faludy György, a maga kifejezőeszközéről, a magyar nyelvről mondta: bőröm, bérem, bírám, borom. A Mesterségek Ünnepén mindenkinek a maga mestersége jelenti ugyanezt. A saját feladatát, a saját örömét, a saját mércéjét. Az elmúlt napokban láthattuk őket munka közben, találkozhattunk velük. Most, a rendezvény vége felé közeledve pedig szeretnénk néhányukat külön is kiemelni.

Erre szolgál 1994 óta az Év Mestere díj, amely a szakmák meghatározó egyéniségeit illeti, és erre szolgál az 1998-ban alapított Év Ifjú Mestere díj is, amely pedig egy fiatal alkotónak jár ki. Nem ez a díj jelöli ki az ő helyüket a mesterek között és a világban. Ellenkezőleg: épp azért érdemelték ki az elismerést, mert már megtalálták a helyüket.

Ezek a díjak elsősorban nekünk, magunknak fontosak, mert mint egy felkiáltójel, mint egy könyvjelző, mutatják, kire érdemes odafigyelnünk, felnéznünk. Kik azok, akiknek a minőséget, az értékeket, a nemzeti sajátosságainkat híven és méltón őrző tárgyakat köszönhetjük. Engedjék meg, hogy köszönetünket most jelképes elismerések formájában is kifejezzük!"